Tudod, hogy úgysem fog sikerülni!

Miért álmodozol még mindig? Hát, nem látod , hogy másnak sem sikerült ? Ugyan már, te nem tartozol azok közé, akiknek szerencséjük volt. Vannak szabályok,  a lehetetlen  igenis létezik, tanuld meg már végre! Adj lejjebb a vágyaidból, álmodj kisebbeket. De a legjobb talán az lenne, ha nem is vágyakoznál elérhetetlen célok után. Válaszd szépen a könnyebik utat és csináld úgy, ahogy előtted már több ezren csinálták. Közben pedig gondolni sem szabad más irányokra, megoldásokra. Ott van előtted a kitaposott út, lépj rá végre. Illő lenne már, ennyi idősen felnőtt módjára , normálisan gondolkodni!

psziché tehetetlenség

Mindennapjaink során gyakran szembesülünk ilyen és ehhez hasonló jó tanácsokkal. Ahogy velem is történt a minap, mikor a közösségi média hasábjain szörföltem. Egy lány arról írt cikket, hogy miket kellene megtanulnunk 20 éves korunk után. Mikor ahhoz a ponthoz értem, hogy tanuljam meg elengedni az álmaimat, hát majdnem kiborítottam a napi koffein adagomat, mely békésen gőzölgött mellettem . Mégis mi a francról beszél? - háborogtam magamban. Majd egyből eszembe jutottak egy könyv lapjain olvasott gondolatok, a tanult tehetetlenségről. 

Ugyanis semmi mást nem tanult meg a cikk írója huszonéves korára, mint a tehetetlenséget. Leírta, hogy építészmérnök akart lenni, rá kellett jönnie azonban , hogy túl nagynak bizonyult az álma. Nos, az történt, hogy nem volt elég fontos számára, és nem tett eleget annak érdekében, hogy elérje azt a szintet, ami az adott szakmához szükséges lett volna (pedig számos építészmérnök tevékenykedik a szakmában - biztos csak szerencséjük volt).   Megtanulta, hogy a lehetetlen létezik, és jobb, ha olyan utat választ , amiért kevesebbet kell küzdeni. Nincs ezzel semmi gond, csak az, hogy ezt másoknak is meg akarja tanítani. Így tanítjuk és tanuljuk a tehetetlenséget generációkon át. 

A tanult tehetetlenség jelensége

1. A majmok és a banán 

Alaphelyzet: 5 majom van bezárva egy ketrecbe, melynek közepén egy létra áll, ami felett ízletes banánok lógnak. Minden egyes alkalommal, mikor valamelyik majom megpróbál felmászni a létrára, a lent tartózkodókat hideg vízzel öntik le. 

psziché tehetetlenség

Egy ideig így megy a dolog, míg nem egyik nap , mikor megpróbált felmászni az egyikük, a többiek visszahúzták és jól megverték. Pár próbálkozás után, a majmok teljesen leszoktak arról, hogy felmásszanak a létrára. 

A kutatók ezért, úgy döntöttek, hogy az egyik majmot kicserélik egy újra, aki persze nem tudván az előzményekről, azonnal nekiveselkedett a banánszerzési akciónak. A többiek visszarángatták és jól helybenhagyták. 

Az újonc próbálkozott még párszor, majd végül ő is leszokott róla, annak ellenére, hogy neki fogalma sem volt arról, hogy miért verik meg a többiek. 

Újból kicseréltek egy majmot és a folyamat megismétlődött. Az a majom is beszállt a verésbe , aki nem tudta pontosan, miért is kell ellátni a baját az újonnan érkezőknek. 

Az eset a harmadik és negyedik kicserélt majomnál is megismétlődött.

Végül pedig az ötödiket is kicserélték, így már egy majom sem maradt a ketrecben , akit előzőleg lelocsoltak volna, de többé egy társukat sem engedték felmászni a létrára. 

Megtanulták, hogy nem szabad, bár azt már nem tudták, hogy miért nem .... 

2 . Seligman példája 

A tanult tehetetlenség elméletét egy amerikai pszichológus, Seligman  alkotta meg és fejlesztette tovább az 1960-as  években. A depresszió működését próbálta megérteni, eközben fedezte fel, a tanult tehetetlenség jelenségét. 

A doboz és a bolhák

Ha dobozba teszünk egy nagy rakás bolhát, akkor azok nem fogják jól érezni magukat a zsúfoltságban, így megpróbálnak kiugrálni. Ha viszont, egy üveglapot helyezünk a doboz tetejére, akkor megtanulják, hogy nem képesek kiugrani onnan. Egy idő után már nem is fognak tovább próbálkozni, akkor sem , ha időközben levesszük az üveglapot és képesek lennének kiugrani. 

Seligman ugyan nem kísérletezett bolhákkal, de a jelenség leírása tökéletesen be tudja mutatni a tanult tehetetlenség elméletének gyakorlati megvalósulását. Az amerikai pszichológus kísérleteiben inkább kutyákat alkalmazott, melyek az áramütések okán, inkább állatkínzásnak tűnnek....

 A kísérlet alatt az áramütések elkerülésére próbálták kondicionálni a kutyákat. Két csoportra osztották a négylábúakat. Az egyik csoport szabadon rohangálhatott - velük semmi sem történt, a másikat viszont, ún. függőágyba szíjaazták le és kiszámíthatatlan időközönként áramütés érte őket.  

Majd  betették őket egy ketrecbe, amit egy akadállyal választottak ketté. Az egyik oldalra elhelyezték az állatot, aki áramütést kapott a padlón. Ez elől csak úgy tudott elmenekülni,  ha átugrott a ketrec másik oldalára. Az áramütés előtt, minden esetben felvillant egy jelzőfény. 

  • Azok az állatok , akik előző nap szabadon rohangálhattak, hamar megtanulták, hogy ha átugranak a biztonságos oldalra, akkor elkerülhetik az áramütést. 
  • Azok a kutyák viszont, akik előző nap leszíjazva voltak , a kezdeti rohangálás után, inkább nyüszítve feküdtek le a padlóra és meg sem próbáltak elmenekülni. Még akkor sem , mikor kikapcsolták az áramot,  vagy a kísérletvezető megmutatta nekik a megoldást. 

A kísérletet később számos más állattal és emberekkel is megismételték, az eredmények  minden esetben hasonlóan alakultak. 

Láthatjuk tehát, hogy néha csak azért nem teszünk meg dolgokat, mert egyszerűen megtanultuk, hogy ne tegyünk semmit. Pl.:  a tanult tehetetlenség jelenségével (kiegészítésekkel) magyarázható az is, hogy a bántalmazott nők, miért nem menekülnek el a kapcsolatból. 

Még mielőtt véglegesen beletörődnénk, hogy úgysem tehetünk semmit, gyorsan felhívnám a figyelmet arra is, hogy van megoldás! A jelenség megfordítva is működik. Ha meg tudjuk tanulni a tehetetlenséget, akkor képesek vagyunk az újra és újra próbálkozásra is. Természetesen az optimizmus segítségével. 

Tanult optimizmus

Mindannyian mások vagyunk , így adott helyzetekben is másképp reagálunk. A történésekre adott válaszreakció , az , hogyan kezelünk bizonyos helyzeteket, rajtunk múlik. Azt kell tehát tudatosítanunk, hogy kontrollmánia ide vagy oda, nem irányíthatunk mindent és mindenkit. Eldönthetjük viszont, hogyan reagálunk adott helyzetekre. Így lehetséges az, hogy egyes emberek az őket ért negatív élmények hatására sem esnek depresszióba, már - már immunisnak tűnnek,  mások viszont tanult tehetetlenséggel , a nekem ez jár, úgysem tehetek semmit berögződéssel reagálnak. 

Az optimizmus éppúgy tanulható ,mint a tehetetlenség. 

psziché tehetetlenség

PERMA modell Seligman

 "Az eddigi eszmékkel ellentétben azt hirdeti, hogy gyermekkorunk és a múltbeli események nem határozzák meg nagymértékben jelenünket és jövőnket, ahogy azt eddig gondoltuk, mindenkinek ugyanúgy lehetősége van saját jövőjét alakítani a múlt akadályozó hatása nélkül. Seligman (2002) a múlt átértékelésében hisz, miszerint a pesszimista gondolatainkat fel kell ismernünk, majd megkérdőjeleznünk, a tényleges rossz eseményekre pedig megbocsátással kell visszagondolnunk. A minket ért jó dolgokra kell koncentrálnunk, ezeket a múltban megkeresni, kiemelni, és hálával emlékezni rájuk.

Forrás: Wikipédia

A pozitív pszichológia nem összekeverendő azonban , a mai gondolkodj pozitívan és minden happy lesz maszlaggal, mely ugyan nagyon népszerű , de a valóságban  semmit sem ér.

Vágyakból még soha nem épült semmi. Akaraterőből, kitartásból és rengeteg munkából viszont, annál több minden.

Hogy miért is annyira káros napjaink - Mindenki pozitív és mindig, minden jó, mosolyogj, életfelfogása -  mely mára önálló üzletággá nőtte ki magát, azt a soron következő bejegyzésemben taglalom majd. ( Ha szeretnél időben értesülni legújabb cikkeimről, kövesd a LélekHatár Facebook oldalát . ) 

0 Tovább

10 tipp - Hogyan szúrjuk el az életünket? - Gyorstalpaló kezdőknek 

Ép testben , ép lélek!  - szól az okos mondás, melyet mindannyian jól ismerünk.  Épp ezért úgy gondolom , hogy a tudatos táplálkozás és edzések mellett - melyek rendkívül dicséretesek, ugyanakkora hangsúlyt kellene fektetnünk lelkünk karbantartására is ( ha nem nagyobbat ). Így jó szokásomhoz híven, most is kicsit más oldalról fogok közelíteni az egészség témaköréhez . Számomra rendkívül fontos , hogy folyamatosan fejlődhessek, új nézőpontokat és véleményeket ismerhessek meg.  Igyekszem mindig saját tapasztalatokkal alátámasztani aktuális írásaimat, ezzel is hitelt adva szavaimnak. Kéretik  figyelembe venni azonban, hogy élces, szarkasztikus humoromat  idén sem tudtam levetkőzni, így az alábbi iromány is ezek jegyében született. 

10 dolog psziché

Lássuk tehát, hogyan is szúrhatjuk el az életünket, pár nüansznyinak tűnő, ám annál nagyobb kárt okozó tulajdonsággal, szokással. Vigyázat! Mindet kipróbáltam és tényleg műküdik! 

1. Panaszkodjunk!

Sokat, állandóan. Mindenhol, mindenkinek , mindenről. Nekünk, magyaroknak elvileg könnyű dolgunk lesz ezen a fronton, hisz köztudottan pesszimista nép vagyunk. Ha tündököl a Nap az égen, akkor feltétlenül kezdjünk el nyávogni azon , hogy túl erősen,  túl gyengén, túl vakítóan teszi azt. Ha felhők gyülekeznek, rögtön forduljunk vissza az ajtóból és sajnáljuk magunkat alaposan, amiért épp futni készültünk, de a francba , hogy befelhősödött már megint! Siránkozzunk  a munkahelyünkön egész álló nap azon, hogy már megint itt kell lennünk, pedig mennyi dolgunk lenne otthon.  Ha hazaértünk, rögtön kezdjünk bele a monológunkba, hogy mennyivel jobb volt a munkahelyen, mert itthon többet dolgozunk, mint ott. Tegyünk megjegyzéseket másoknak magunkról, hogy túl kövérek, túl soványak,  és mennyire csúnyák vagyunk. Lubickoljunk az Ááá, dehogy vagy ! vigasztalásokban. Ne felejtsünk el azonban vérig sértődni, ha véletlenül valaki egyetértene az önostorozó mondatainkkal. Soha ne hagyjunk fel a panaszkodással, de tényleg! Soha!

2. Irigykedjünk!

Mindig érezzük magunkat rosszul mások sikerei láttán és feltétlen elégedetlenkedjünk a saját életünkkel. Ne felejtsük el használni, a persze, mert neki könnyű kezdetű mondatokat. De nagyon fontos, hogy mi, soha semmit ne próbáljunk meg , csak irigyeljük másoktól a sikert. 

3. Mantrázzunk hülyeségeket!

Pozitív és negatív értelemben egyaránt. Néhány példa, hogy könnyebben boldoguljunk:

  • Úgysem fog sikerülni - szoros összefüggésben - nekem soha semmi nem sikerül!
  • Én olyan szerencsétlen vagyok. 
  • Másoknak sokkal könnyebb!
  • Nekem miért csak ennyi jutott?

Vagy ami még jobb , higgyük el azt , hogy a pozitív gondolkodás mindent megold és, hogy abszolúte semmit nem kell tennünk, mert már pusztán azzal, hogy egy csomó inspiráló idézetet megosztottunk a Facebookon, mindent megtettünk az áhított célok eléréséért. 

4. Vegyünk készpénznek mindent!

Soha ne gondolkodjunk el semmin . Amit a televízióban, rádióban , újságban láttunk, hallottunk olvastunk,. azt mind, egytől egyig szentírásként kezeljünk. És ne felejtsünk el mindenkit lehülyézni , aki megpróbál gondolkodni , nem csak létezni. 

5. Legyen mindig igazunk!

Szorosan illeszkedve az előző ponthoz. Rendkívül szép dolog meggyőződéssel hinni valamiben és még becsülendőbb, ha ki is állunk ezek mellett. De , ha igazán hatékonyak akarunk lenni a személyiségfejlődés legmélyebb bugyraiban, akkor ˝hangos ugatással" támadjunk le bárkit, aki mást állít , mint mi. Felejtsük el örökre az olyan baromságokat, mint, hogy csak az okos kételkedik a saját igazában, a hülye sohasem. Ki mondhatott ekkora baromságot? 

6. Legyünk befolyásolhatók!

Önálló személyiség, saját vélemény , ezeket mind mind töröljük a szótárunkból. Öltözködjünk aktuális trendek szerint, teremtsünk kirakat életet a közösségi oldalakon. Befolyásoljon bárki véleménye, legyen az a kisboltos vagy a postás. Életünket csak és kizárólag mások véleménye határozza meg! 

7. Búslakodjunk a múlton, féljünk a jövőtől és egyáltalán, kit érdekel a ma ?

Az egyik legfontosabb lépcsőfok a teljes frusztráltság eléréséhez. Két kézzel ragaszkodjunk múltbéli sérelmeinkhez, esetleg toroljuk is meg őket, ha van rá lehetőségünk. Rettegjünk a holnaptól, de legfőképp, a nagyon távoli jövőtől. Mert biztosan valami rémes dolog fog velünk történni,

hisz az élet egy nagyon veszélyes, rengeteg buktatóval teletűzdelt, borzalmas menetelés a halál felé. 

8. Várjunk a sültgalambra!

Mindig, mindent ugyanúgy csináljunk. Legyünk a szokásaink odaadó rabjai. Soha ne változtassunk semmin, az adott problémát csak ugyanarról az adott oldalról közelítsük meg. Majd várakozzunk alázatosan, hogy holnap talán minden más lesz. S, ha nem változott semmi, ne felejtsük el alkalmazni az 1., 2., 3., pontot . 

9. Állítsunk korlátokat!

Lehetőleg jó vastagokat. Meg se próbáljunk kitörni közülük. Ha a rendszeren belül maradunk, s a gépezet hasznos tagjai leszünk, biztosan nem érhet minket baj. 

10. A legfontosabb: a tudatosság

Tudatosítsuk magunkban, hogy az élet szar. S , aki mást mond, az nyilván hazudik vagy teljesen meghibbant. 

+1 haladóknak 

Ha mind a 10 pontot sikerült magabiztosan elsajátítanunk, akkor holt biztosan készen állunk arra, hogy ezt másoknak is megtanítsuk. 

0 Tovább

A halogatás művészete - Avagy a kifogások sosem fogynak el?

Az év utolsó napján,  emberek millió kezdik azt érezni, hogy most tényleg, nagyon komolyan, a holnap lesz az a bizonyos nap, amikor megváltozik minden. Holnaptól fogyókúrába kezdek, edzőterembe járok, egészséges életmódra váltok, leszokok a dohányzásról, kilépek a mérgező kapcsolatomból, nyelvet tanulok. Természetesen nem ma, csak  holnaptól... Januárban aztán megtelnek az edzőtermek, a nyelviskolák, egekbe szöknek az egészséges életmóddal foglalkozó weboldalak látogatottsági adatai, kevesebb dohánytermék fogy a trafikokból. Azt gondolnánk , hogy tényleg a január 1. volt az a nap...  Majd februárban már egyre több futópad marad üresen, csökken az érdeklődés az iskolákban és egészséges termékekből is kevesebbet vesznek le a polcokról. Visszaáll minden a kiindulási pontra és újból kezdődik a kifogásgyártás és jövőtervezés  a majd holnaptól kulcsszó bűvkörében. Mert ilyenek vagyunk mi emberek, halogatás művészek és kifogásokat mesteri szinten gyártó , képzelt biztonsági komfortzónákban ücsörgő humanoidok. ( Ahogy mindig, itt is tisztelet a kivételeknek) . De miért? Milye van a holnapnak, ami sosincs meg a mában? Miért nem tanultuk meg jól kihasználni az adott napot? És mit tehetünk a változás érdekében ?  

psziché

Töredelmesen be kell vallanom, hogy én is a  halogatók táborát erősítem, annak minden szintjén.Legyen az egy egyszerű napi rutinfeladat vagy egy nagyszabású terv. Viszont!,dolgozom azon, hogy ne tudjak folyton elbújni a kifogásaim mögé, merthogy azok tárháza sajnos valóban kifogyhatatlan. 

Nem lépünk ki a rossz kapcsolatból, mert 

  • mi lesz a gyerekekkel, a kutyával , a házzal, 
  • majd megváltozik, 
  • majd jobb lesz ,
  • egyszer, majd talán, ne adj' isten minden más lesz,

stb. 

Megnyugtatjuk önmagunkat azzal, hogy ennél sokkal rosszabb is lehetne és még nem kezd el eléggé fájni , nem is teszünk semmit a változás érdekében. Nem valljuk be önmagunknak sem, hogy valójában nem a tehetetlenség bénít meg bennünket, hanem a félelem a változástól. A félelem idézi elő a tehetetlenséget, valójában nem tűntek el a lehetőségeink. 
Valahogy egyszerűbb a számunkra már ismerős helyzetekben ragadni, még akkor is, ha valójában árt nekünk, mint kimozdulni a sokat emlegetett komfortzónánkból. Rengetegen maradnak együtt, annak ellenére is, hogy már kapcsolatnak sem nevezhető az együttlét és leélik egész életüket a társas magányban, mely megbetegíti egész lényüket. Mert sosem fogytak ki a kifogásokból....

Nem azt a munkát végezzük, amit szeretnénk, mert 

  • mást vár tőlünk, a társadalom, a család, a párunk, 
  • abból nem lehet megélni, 
  • túl sok kockázattal jár,
  • bolondnak néznének,

ésígytovább. 

Majd szépen elvegetálunk egész életükben olyan munkakörökben, melyeket sosem szerettünk, miközben  a regényünk az asztalfiókban pihen, a festményeink a pincében állnak ... Mert sosem volt bátorságunk ahhoz, hogy felvállaljuk, ezt szeretnénk csinálni, ebből szeretnénk élni.  Ahogy mondani szokták, a temető az a hely, ahol a meg nem valósított álmok fekszenek.  

Nem vállaljuk fel önmagunkat , mert

  • kiközösítenének, 
  • nem tehetjük meg ( tanult tehetetlenség ),
  • kockázatos, 
  • és egyébként is mire mennénk vele. 

Álarcokat hordunk, felszíneskedünk , álbarátságokat tartunk fenn és legszívesebben elmenekülnénk a saját életünkből. Így ahelyett , hogy megváltoztatnánk a valódit, gyártunk magunknak egy  tündöklő, boldog látszatot a közösségi média felületein. Az eredmény pedig önmagáért beszél : fröcsögünk, rosszindulatúskodunk, szurkálódunk minden lehetséges felületen ,  s az egész világot hibáztatjuk, ahelyett , hogy kicsit magunkba szállnánk és a holnap helyett a mára koncentrálnánk. Csak sajnos még mindig nem fogytunk ki a kifogásokból. 

 Mindennek a  mozgatórugója természetesen a félelem. Félünk a változástól, a bukástól, a megszégyenüléstől. Aztán mikor látjuk, hogy másnak sikerült, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy neki könnyű, hisz ő biztosan nem félt. Pedig dehogynem. Mindenki fél, csak valakinek a félelmei ellenére is sikerül legyőznie önmagát.  

Hasznos olvasmány és segítségünkre is lehet ezzel kapcsolatban Al Ghaoui Hesna : Félj bátran című könyve, melyet jelenleg én is nagy lelkesedéssel forgatok . 

Azoknak pedig,  akik szintén a feketeöves halogatók táborába tartoznak, de szeretnének változtatni, azoknak szeretném figyelmébe ajánlani az alábbi remek Ted előadást: 


https://embed.ted.com/talks/lang/hu/tim_urban_inside_the_mind_of_a_master_procrastinator

0 Tovább

LélekHatár

blogavatar

Inspiráció, lélek, párkapcsolat, testi - lelki egészség, fejlődés, tudatosság a mindennapokban. Történetek - történések, őszinte sokszínűség egyetlen nő tollából.

Lélekhatár a Facebookon

Utolsó kommentek