Te tehetsz róla, hogy boldogtalan vagy !

Helló! - Bemutatkoznék! Én vagyok az, aki miatt még mindig nem mersz előléptetést, fizetésemelést kérni, aki meggátol abban, hogy az álmaid útjára lépj. Én vagyok az is, aki túl kevésnek tart ahhoz a férfihoz,mert nem vagy elég jó neki. És én vagyok az is, aki folyton elhiteti veled, hogy úgysem fog sikerülni, hiába is próbálkoznál.  Én vagyok a legnagyobb kritikusod, aki szerint nem vagy elég tehetséges, sem okos, sem szép. Aki folyton meggyőz arról, hogy minden erőfeszítésed csak felesleges időpocsékolás.  Aki miatt megalkudtál méltatlan helyzetekben, mert elhitettem veled, hogy neked csak ennyi jár. Ismerős ?

Boldogságod útjában a belső kritikusod, vagyis te saját magad állsz.  Igen tudom, nehéz ezt így elfogadni. Jobb lett volna mást hibáztatni saját boldogtalanságunk miatt. De ha már így alakult, próbáljuk meg a  szolgálatunkba állítani azt az örökösen kritizáló, utálatos  hangot, aki mindenkiben ott lapul, még sem nevezhetjük magunkat miatta szimplán bolondnak. Túlzott Önkritika, annak jelei,  és a megoldás, amivel oldalunkra állíthatjuk ezt a kéretlen negatív kritikust. 

psziché kritika lelki egészség

Egy érdekes felmérés

A Danone Activia megbízásából készült globális felmérés szerint, Magyarországon a nők közel nyolcvan százalékát köti gúzsba az önkritikája.   A kutatás során csak Magyarországon több, mint ezer nőt kérdeztek meg a túlzott önkritika témakörében. 

Az eredmény megdöbbentő:

„A saját belső kritikusom a legtöbb egyéb tényezőnél jobban képes hátráltatni a munkámban” - 79 százalék értett egyet ezzel a kijelentéssel.

„A saját belső kritikusom a legtöbb más tényezőnél erőteljesebben képes hátráltatni a magánéletemben”. - 89 százalék vélte helytállónak ezt a megállapítást. 

Az eredmények összegzésekor kiderült, hogy a magyar nőket a globális átlagnál jóval inkább visszafogja saját belső hangjuk. A megkérdezett magyar nők 80 százalékát jobban visszafogja ez a belső kritikus, mint bármely más külső tényező. A nemzetközi válaszadók mindössze 60 százaléka értett ezzel egyet.  

Az eredmények azt mutatják, hogy a túlzott önkritika leginkább a munka világában hátráltatja a magyar nőket. 10- ből 8 válaszadót negatív énképe jobban visszatartja, mint bármi más ( a nemzetközi adat ennél jóval alacsonyabb- 10 nőből kevesebb , mint 6 számára jelent ez problémát. . 64 százalékuk nem mer felszólalni szakmai kérdésekben. A megkérdezettek több ,mint fele nem mer fizetésemelést, sem előléptetést kérni. 

A megkérdezettek 70 százalékát (globálisan 59 % ) a magánéletben is visszatartja negatív önértékelésünk, nem tartják magukat elég vonzónak.

S hova tovább, még az elvileg felhőtlen szabadidőt is beárnyékolja a túlzott önkritika. A nők 48 százaléka nem mer új hobbit tevékenységet kipróbálni, mert attól fél, hogy nem teljesítene jól . 

A túlzott önkritika jelei: 

/Szekeres Kristóf - pszichológus gondolatai /

  • A negatív helyzetekért folyton önmagunkat hibáztatjuk

Olyan napra terveztünk szabadidős programot, amikor ramaty volt az idő. Ezért nyilván nem mi vagyunk a felelősek, hisz nem tudhattuk előre , az időjárást pedig nem befolyásolhatjuk, mégis önmagunkat érezzük hibásnak miatta. 

  • Leértékeljük a teljes személyiségünket

Történetesen mindenkinek vannak olyan rossz tulajdonságai, amin lehet és kell is dolgozni.  De ettől még nem vagyunk komplett csődtömegek. 

  • Nem vállalunk kockázatokat

A tipikus - Úgysem fog sikerülni! - szemléletmód. Inkább meg sem próbáljuk - győzött a belső kritikus.

  • Másokhoz hasonlítgatjuk magunkat

És nagy átlagban rosszul jövünk ki a dologból, még inkább aláásva az önbizalmunkat. 

  • Sosem vagyunk elégedettek a teljesítményünkkel

Előfordulhat, hogy az eredmény pozitív, mi mégis a hibákon töprengünk. Erről bővebben egy korábbi bejegyzésemben is olvashatunk.

  • Túl magasak az elvárásaink

Mi magunk intézzük úgy, hogy folyton elégedetlenséget érezzünk. Nem vagyok kiemelkedően szép , sem okos stb. Mihez képest ? :)

  • Mi lenne, ha ?

Bukásunk forgatókönyvét írjuk meg lehetőleg jó előre. Biztos, ami biztos...

  • Testkép problémák

Semmi köze ahhoz, hogy valójában hogyan nézünk ki. Ha folyton csak a hibáinkat látjuk, az is a túlzott önkritika egyik jele. 

  • Minek kellene nekünk segítség?

Félünk attól, hogy gyengének vagy alkalmatlannak tűnünk. 

  • Asszertivitási gondok

Egy túlzottan önkritikus ember annyira fél a visszautasítástól, hogy néha képtelen megfogalmazni és érvényesíteni saját szükségleteit. 

  • Önbántalmazó gondolatok

Fizikai úton való megszabadulás a lelki gondoktól. A háttérben sokszor a túlzott önkritika húzódik.

  • Szüleink is túl sokat kritizáltak

Lehet , hogy magunkévá tettük ezeket a gondolatokat.

  • Hibák elemezgetése

Egy bizonyos pontig jó dolog a hibák kijavításán dolgozni, de azon túl már felesleges önostorozás.

  • Nehéz dolog a megbocsájtás

El kellene tudni engedni hozzá a kritikát. 

  • Nem bátorítjuk, dicsérjük önmagunkat

Jó vagyok, meg tudom csinálni ! - ilyen és ehhez hasonló mondatok nem szerepelnek a szótárunkban

  • Ha kritizálnak, azonnal védekezünk
  • Nem tudunk bókokat elfogadni másoktól 

Teljesen rendben lenne, ha hárítás helyett, csak egy köszönömmel válaszolnánk. 

  • Minden fekete-fehér

Téves gondolatok, hisz nyilván van átmenet. A túlzottan önkritikus ember azonban, nem tud örülni a kisebb sikereinek. 

  • Alulteljesítünk az adottságainkhoz képest

Évekig nem hoztuk ki magunkból a legtöbbet és csalódottan szemléljük, hogy meddig jutottunk az életünkben. A túlzott önkritika lényege éppen az, hogy az ellenkezőjét csináljuk annak, ami egészségessé vagy boldoggá tenne minket. 

Ha ilyen és ehhez hasonló jeleket vélünk felfedezni mindennapjainkban, akkor valószínűsíthető, hogy túlzottan kritikusak vagyunk önmagunkkal szemben. A túlzott önkritika minden bizonnyal negatív hatással van ránk és rossz irányba terelheti az életünket. De mit tehetnénk ellene?

Tudatos hozzáállás és önismeret - Avagy: legyünk inkább barátok!

Elsőre talán nem tűnik egyértelműnek, pedig a belső kritikusunk igenis a legnagyobb szövetségesünk. Segít abban, hogy fejlődni tudjunk, kihozzuk magunkból a maximumot. Mindez persze csak abban az esetben van így, ha sikerül megbarátkoznunk vele. A fentebbi kutatás eredményei is azt támasztják alá, hogy azok a nők, akik önkritikájukat képesek voltak a saját szolgálatukba állítani, lényegesen jobban bíznak saját intelligenciájukban, rátermettségükben, így sokkal jobban teljesítenek az élet minden területén. Ha a túlzott önkritikát sikerül reális, egészséges szintre hozni és ott tartani, akkor belső iránytűként segíthet jó útra terelni minket. Tudatos munkával és a gondolkodásmódunk megváltoztatásával elérhetjük, hogy reálisabban lássuk önmagunkat és a bennünk rejlő lehetőségeket.

PhD Ellen Langer a Harvard egyetem professzora szerint:  

 A „belső hangunk” hozzásegíthet a sikerhez és a jóléthez, vagy vissza is tarthat bennünket attól függően, hogy az önkritika miatt csak sodródunk, vagy tudatosan viszonyulunk hozzá. Tudatosabb hozzáállással élhetünk olyan lehetőségekkel – és rengeteg kellemes meglepetés ér majd minket – amelyek mellett különben észrevétlenül elmegyünk. Sőt, mindeközben új távlatok nyílhatnak meg.

Egy, a témához kapcsolódó inspiráló videó: 

Aki mert nagyot álmodni és képes volt meg is valósítani - Az első női közforgalmi pilóta Magyarországon

Oszd meg másokkal is, ha hasznosnak találtad. Új bejegyzésekért és még több tartalomért kövesd a LélekHatár Facebook oldalát. 

0 Tovább

Itt már mindenki tökéletes?   vagy csak jól hazudik ?

Abban a hitben éltem  egészen tegnapig, hogy a Facebooknál rosszabb már nem jöhet. Egészen jól hozzászoktam , hogy mindenkinek tökéletes élete van, jól néznek ki, edzettek, házasodnak, mosolyognak, boldogok. Mióta nem néztem rá egyetlen ismerősöm adatlapjára sem, azóta hál' isten a hírfolyamomban nem is jelenik meg senki. Köszönet érte, a jótékony algoritmusnak, ami csak azt tolja az arcomba, ami engem érdekelhet - bár hozzáteszem, néha jó volna másféle nézőpontot is látni a sajátomon kívül. Sikeresen kizártam hát magam, ebből a fene nagy tökéletesség cunamiból            - gondoltam én. De köszönhetően a nyomorult kíváncsiságomnak, felmerészkedtem az Instagramra is - igen tudom, tök gáz vagyok , hogy még csak most szántam rá magam erre a hatalmas lépésre. A lelki békém és egészséges önbizalmam miatt azt hiszem , hogy ez egyáltalán nem volt jó ötlet a részemről. Őszintén megmondom , hogy ennyi tökéletes embert még egész eddigi életem során nem láttam, mint ott!  Mindenkinek modelleket megszégyenítő alakja van, csodás ételeket eszik, gyönyörű helyekre utazik, trendi és boldog.

De vajon tényleg így van ? Vagy az egész csak egy jól elhazudott színjáték ? A perfekcionizmus nyomába eredtem.    

psziché tökéletes instagram egészség megfelelési kényszer

Perfekcionizmus jelentése, jellemzői és kialakulásának okai

Alapjában véve, tökéletességre való törekvést jelent. Folytonos hibakeresés, elégedetlenség érzése , tökéletes módja egy boldogtalan élet elérésének.  Azt hihetnénk, hogy az ilyen gondolkodásmódnak számos előnye van, hiszen, ha folyton csak a fejlődésre összpontosítunk, akkor egyre jobb és jobb eredményeket leszünk képesek letenni az asztalra. Igen ám, csakhogy egy perfekcionista ember képtelen elégedettséget érezni, így rövid úton a saját csapdájába esik.

8 jele annak, hogy te is perfekcionista vagy:

  • A szexuális életed katasztrófa 

A Kent Egyetem kutatásai legalábbis arra a következtetésre jutottak, hogy mivel a perfekcionista ember, túlzottan is törekszik a tökéletességre az élet minden területén, így a maximalizmusának köszönhetően, a szexuális életében is képtelen levetkőzni a gátlásait. 

  •  A meditáció sem nyugtat meg 

A tökéletességet hajszoló emberekre kevésbé hatnak a meditációs és stresszoldó technikák. 

  •  Rengeteget túlórázol

Képtelenek otthagyni egy feladatot, amíg úgy érzik, hogy az nem lett százszázalékosan elvégezve. 

  • Elkerülnek az emberek 

Tanulmányok igazolják, hogy az ilyen emberek olyan tulajdonságokkal rendelkezhetnek, amiért a többiek messzire elkerülik őket. Érthető, hiszen a tökéletességet nemcsak magukkal, hanem másokkal szemben is elvárják, így folyton kritizálnak. 

  • Gyakran megbetegszel 

A sok stressz legyengíti az immunrendszert. Nem csak a különböző fertőzéseknek lesznek kitéve, de sajnos magasabbá válik a depresszió, a szívbetegség és a rák kockázata is. 

  • Imádod a gyorsételeket

A tökéletes emberek, tökéletes kimenője. Egy falatnyi mennyország mondhatnánk, kár, hogy rendkívül káros..

  • Rendkívül fontos számodra a megjelenésed

Természetesen, hisz a legfontosabb dolog egy perfekcionista életében, hogy mit gondolnak róla mások. 

  •  Kiégtél

Mert a tökéletesség nem létezik, csak ezt néhányan képtelenek elfogadni. 

A perfekcionizmus kialakulásának lehetséges okai: 

Szakpszichológusok azt tanácsolják, hogy a perfekcionizmus esetében mindig vizsgáljuk meg, milyen okok húzódhatnak  a háttérben, amiért képtelenek vagyunk munkánk gyümölcsét értékelni. 

3 lehetséges ok: 

  • Megfelelési kényszer 

Legtöbbször a gyermekkora vezethető vissza. Valamely szülői , tanári instrukciónak köszönhető. A perfekcionista ember úgy érzi , hogy meg kell felelnie önmagának, de leginkább másoknak és feltétlenül ki kell tűnnie a többiek közül, így sosem hibázhat. Szeretnénk tökéletes képet mutatni magunkról másoknak.  Nos, ezért hemzsegnek az Instán és a Facebookon a tökéletes feleségek, anyák , fitness modellek, mesterszakácsok és társaik. Mind , mind egytől - egyig tökéletesek, de még csak véletlenül sem boldogok. Hisz napjaik nagyrészét azzal töltik, hogy megfeleljenek másoknak. 

  • Alacsony önértékelés

Mindenki vágyik egy jó szóra és az elismerésre - s nincs is ezzel semmi gond. Kinek ne esne jól, ha észreveszik , hogy leadott pár kilót vagy új frizurát csináltatott? A gond akkor kezdődik, ha valaki mindezt nem kapja meg a valódi életében, vagy megkapja, csak nem tudja értékelni. Ekkor kezdődik a kuncsorgás a lájkokért. Ördögi kör, hisz  egyre többet és többet akarunk belőle. Ha valaki csak lájkokban képes mérni önmagát, akkor biztosan lehetünk benne, hogy rendkívül alacsony önértékeléssel rendelkezik. Még akkor is, ha olyan tökéletesnek tűnik azokon a képeken ...

  • Menekülés

Mindannyian cipelünk terheket. Valaki a munkáját utálja, valaki a családját , más az egész életét. Az az ember , aki menekül valami elől , az ahelyett, hogy megoldaná a valós életének problémáit, inkább egy virtuálisba menekül. Ott építi fel a tökéletes élet látszatát, s addig sem kell foglalkoznia a valódival.  

 

Mit tehetünk, hogy ne váljunk a siker rabszolgáivá ?

  • Tanuljunk meg szelektálni

A fontosabb témákkal foglalkozzunk részletesen, a kevésbé fontosakat elégséges csak a jó színvonalon megoldani. 

Itt töredelmesen be kell vallanom, hogy volt idő , mikor jómagam is csapdába estem a tökéletességre való törekvéseimmel. Elkezdtem edzeni, s , ahogy jöttek a látványos eredmények, ahelyett , hogy elégedettséget éreztem volna, mindig többet és többet akartam. Egészen addig, még rá nem jöttem , hogy ha nem fitness modell akarok lenni, akkor elég lesz nekem, ha csak simán jól érzem magam a bőrömben. Első kézből mondhatom hát, hogy ez nagyon fontos tanács, ha nem szeretnénk a siker rabszolgáivá válni . 

  • A 80:20 szabály alkalmazása 

Szakemberek szerint ahhoz, hogy egy feladatot 80 százalékosan teljesítsünk, elég  csak 20 % -ot nyújtani. 

Például : 

"Ha elolvasunk egy regényt betűről-betűre, vagy ha csak a leglényegesebb 20 százalékot, ugyanolyan jól vizsgázhatunk belőle, ha el kell mesélnünk a tartalmát. A könyv lényegének 80 százaléka benne van ebben a 20 százalékban. A maradék 80 százalékban pedig a lényeg 20 százaléka, tehát ahhoz hogy a tartalom 80 százalékát el tudjuk mondani, elég a 20 százalékát elolvasni, persze csak ha nem a saját szórakoztatásunkra vesszük kezünkbe a könyvet."



 A tökéletesség hajszolása  hosszútávon igen megterhelő és kimerítő tud lenni. Nem beszélve a következményekről. Ha nem akarunk a szorongás, depresszió és kiégés áldozataivá válni, nem árt, ha néha lazítunk azon a gyeplőn. 

Ha hasznosnak vélted , nyugodtan oszd meg, hogy mások is tudjanak róla. Ha időben értesülni szeretnél a legfrissebb bejegyzésekről, kövesd a Lélekhatár Facebook oldalát is. 

0 Tovább

A mozgás öröm! Vagy mégsem ? Ó, azok a testnevelés órák ...

Napjainkban nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy egészségünk érdekében, mennyire fontos is mozogni. A vélemények már megoszlanak arról, hogy mit és mennyit érdemes sportolni, ám azzal általánosságban mindenki egyetért, hogy a megfelelően kiválasztott mozgásforma, rendszeresen végezve, valódi örömöt okoz. De mi van azokkal, akik csak  kényszerből mozognak?  Kötelező testnevelés órák olykor frusztráló, máskor kedves emlékeinek nyomába eredünk. 

élettér egészség  test mozgás

Szekrényugrás: Álmaink netovábbja - Rémálmaink örök tárgya? 

Mindig imádtam mozogni. Szerencsés alkat vagyok, szinte minden sportágban, amit az általános iskolai testnevelés órákon kipróbáltunk, abban viszonylag tehetségesnek számítottam. Örömmel emlékszem vissza a labdajátékokra, élveztem a kislabdahajítást, a távolugrást, még a futást is. Remekül éreztem magam a táncos aerobik órákon - ami mindig felüdülést jelentett a hosszúra nyúlt, dupla matek után. Szívesen vettem részt az órákon és buzdítottam másokat is arra, hogy mozogni márpedig tényleg fantasztikus dolog. Egészen addig, még nem vált kényszeressé, a kötelező felmérések és a számomra kötelezően előírt versenyeken való indulásokkal.  

Felsőtagozatban egyre kevesebb lett az ún. szabadfoglalkozás , egyre több lett viszont a Cooper teszt, felülés- törzshajlítás , szekrényugrás és társai. Kezdett az egész kényszeres teljesítménynöveléssé válni, s lassan belőlem is eltűnt az addigi rajongás. Nem beszélve arról, hogy a kitűnő testnevelés jegyeim, rohamos romlásnak indultak. Rettegtem ugyanis a szekrényugrástól, a kötélmászástól és hasonszőrű barátaitól - ez rajtam kívül azonban, senkit sem érdekelt. Ahogy az sem, hogy  már nem akarok több atlétikai versenyen indulni (évekig versenyeztem) , mert egyszerűen utálom csinálni. Úgy kellett eljárnom ezekre, hogy már az edzéseken sem vettem részt. Szidtak is érte eleget, mondván, lehetne belőlem élsportoló is. Csakhogy én egyáltalán nem akartam az lenni. Ki nem állhattam, hogy mindenki engem néz. Tanáraim ezt persze szimpla lustaságnak és lázadásnak tartották. 

De nem panaszkodom, én még a szerencsések közé tartoztam. Nem úgy, mint az osztálytársaim közül jó páran. Épp akkora volt az elvárás az alacsony, zömök testalkatú lányoktól, mint a nyúlánk, hosszú lábú, vékony , sportosaktól. Sokaknak lett rémálom a testnevelés óra. Közülük néhányan, örökre megutálták a mozgást, vagy csak jóval később próbálkoztak meg vele újra. 

Középiskolában aztán , én, aki annyira szeretett mozogni, folyton azon igyekeztem, hogy ne is kelljen részt vennem az órán . Lányoknak azért egyszerűbb volt a helyzet                    - néhányszor meg lehetett játszani a fáj a hasam dolgot, de mikor egy hónapon belül harmadszorra jött meg egyeseknek, az már kiverte a biztosítékot a tanár úrnál is. Nem volt elég nekünk a  mindennapos testnevelés óra (nálunk valamiért már akkor is így volt ) , kéthetente uszodába is kénytelenek voltunk eljárni. Na, az sem szólt semmi másról, csak a különböző úszásnemek felméréséről.

A 2 órából 10 perc jutott csupán, mikor teljesítménykényszer nélkül élvezhettük a vizet. 

A testnevelés óra keretein belül pedig, semmi mást nem csináltunk, csak felmérések sorozatán erőlködtünk. Szerettem volna, ha gondolkodás nélkül bevágják az egyest, ha valamire azt mondom, hogy nem tudom megcsinálni, de akkoriban ez  luxusnak számított - mondván az egyesért is meg kell dolgozni. Rengeteget égtünk egymás előtt. Egyesek partra vetett bálnaként kapálóztak a talajtornán, mások a futásba akartak belehalni, még engem  a magasugrással "szívattak" folyton. Egy egész osztály elé kiállva küzdhettem az ötösért, mert velem ellentétben, a tanár úr nem tartotta számomra elégséges jegynek  a kettest. A kötélmászásban végül csak kiegyeztünk egy elégtelenben, mivel ott aztán végképp megmakacsoltam magam és megmondtam neki, hogy az sem érdekel, ha megbuktat, akkor sem tudom megcsinálni és nem fogok szenvedni a nagy kegyes ketteséért. 

Hát, így teltek akkoriban azok a bizonyos testnevelés órák (ha neked is van történeted, véleményed ezzel kapcsolatban, akkor írd meg nyugodtan) .

Középiskola után jó pár évig nem mozogtam, el akartam felejteni ezt az egész teljesítménykényszert és szabaddá válni egy kicsit. Most, felnőtt fejjel kezdtem el újra, de szigorúan csak a magam megelégedésére. Akkor és annyit mozgok, amikor és amennyit csak jól esik. 

Mi változott  azóta? 

Így rögtön elsőre azt mondhatnánk, hogy semmi. Leszámítva, hogy mindenhol bevezették a mindennapos testnevelést. Tanulmányok igazolják, hogy a diákok nagy részének ez az egyetlen óra mozgás teszi ki, a sportolásra szánt idő majdnem száz százalékát. Tehát, alapjáraton hasznos volt az elképzelés, ám a résztvevőket ezúttal sem ártott volna megkérdezni arról, hogy mit szólnak mindehhez. Ma is éppúgy felmérések sokaságáról, szekrényről és kötélmászásról, teljesítménykényszerről  szól az az egy óra, ami a mozgás örömét volna hivatott megtanítani a jövő felnőttjeinek.  

- Utálom a testnevelés órát, semmit nem csinálunk, csak teljesítjük a kötelező felméréseket - mondta egy most 14 éves diák, akit megkérdeztem a témáról. 

- Nem szoktunk tesizni, ki nem állhatom,  folyton otthon marad a felszerelés vagy fáj a hasunk - vallotta be őszintén egy másik diák, aki 16 éves és állami iskolába jár.  

Épp olyan gyomorgörcsökről számoltak be a testnevelés okán, mint ahogy én emlékszem a 10 évvel ezelőttiekre. Mindez persze egyén , iskola és tanár függő , nem lehet tehát egy helyre sorolni az ország minden iskoláját. Szakértők úgy gondolják azonban, hogy az egész iskolai rendszerrel gond van, ami leginkább a testnevelés órákon mutatkozik meg .

Diákok és tanárok egyaránt unják, hogy csak a kerettantervben meghatározott dolgokat lehet/kell csinálni éveken keresztül. Itt szisszenjünk fel rögtön, hiszen számtalan helyen lehet már választani alternatív mozgásformák közül, például lovaglást. Első kézből igazolhatom, hogy erre nem minden iskolának van pénze, a szülő pedig nem minden esetben tudja biztosítani az anyagi hátteret a különórára. Marad tehát, a jól bevált testnevelés óra. 

Mi lehetne a megoldás?

Az index.hu interjút készített diákokkal és tanárokkal egyaránt. Mindannyian első számú problémának tartják, hogy elavult az a követelményrendszer, amit ma is alkalmazni kell. Egy diáklány arra panaszkodik, hogy alacsony termetével hiába próbálkozik nagyobb távolságra ugrani, egyszerűen esélye sincs azzal szemben, akinek csak a lába olyan hosszú, mint az ő egész magassága. Bármennyire igyekszik, képtelen jobb jegyet szerezni. Megoldás lehetne tehát, ha változtatnának a követelményrendszeren. 

Megint mások úgy gondolják, hogy a tanár személyén múlik leginkább a testnevelés órák sikeressége. Fontos lenne, hogy motiváljon, és ne zsarnokoskodjon. Egy szintén gimnazista lány, arról panaszkodik, hogy egy óra alatt 10 egyest zsebelt be, mert túl béna volt a kislabdával. Megoldás lenne tehát, ha megfelelően képzett, motiváló szakemberek oktatnák a testnevelést.

Egy, ma már külföldön élő testnevelés tanár szerint, teljesen elavult a kerettanterv és óriási hibának tartja, hogy ma ugyanazt oktatják az egyetemen a leendő tanároknak, amiket neki is csinálnia kellett a tornaórákon. Véleménye szerint, diákok és tanárok egyaránt unják, hogy a tananyag évről - évre ugyanaz, csak egyre magasabb szinteket követelnek meg. Megtaníthatatlan az a részletesség, amit elvárnának.

Mendrey László , a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke úgy véli, hogy úgy kellene kialakítani a testnevelés órák formáját, hogy a diák ne vegye észre, hogy tanul. Ne érezze kötelezőnek, mert könnyen megutálhatja azt is, amit addig szeretett. 

Lehetne ezt másképp is ? 

Természetesen igen. Alternatív testnevelés órákkal.  Béres- Deák Barbara, a Közgazdasági Politechnikum tanára elmondta, hogy az ő testnevelés órájuk sokban hasonlít a klasszikushoz, ám a gyerekek teljesítményét nem osztályozzák, nyitottak más mozgásformákra is, akár olyanokra is, amiket a gyerekek javasolnak. Azt látja, hogy sokan félve érkeznek a testnevelés órára, de idővel ők is megszeretik. 

Összegezvén  a fentieket, abban  azért talán egyetérthetünk, hogy érdemes lenne , olyan testnevelés órákat összeállítani, amely nem csak a gyerek testtudatára , de kedvére is jó hatással van. Hisz mozogni valóban öröm, vétek bárkivel  megutáltatni azt.  

0 Tovább

LélekHatár

blogavatar

Inspiráció, lélek, párkapcsolat, testi - lelki egészség, fejlődés, tudatosság a mindennapokban. Történetek - történések, őszinte sokszínűség egyetlen nő tollából.

Lélekhatár a Facebookon

Utolsó kommentek