Tényleg igazán szereted ?Vagy  csak a megszokás tart mellette ?

Ma reggel, mikor leültem az íróasztalomhoz, hogy rendes ember módjára - imádom ezt a fogalmat -  munkához lássak , egy cetlit véltem felfedezni az asztalomon. Ez állt rajta: Szeretlek szerelmem! Szép napot neked! Csókollak. - Khm. Természetesen nem én írtam magamnak - a szerk. Egyetlen darab papírlap, mégis megédesítette az egész napomat. Miután leszálltam a fellegekből, jó szokásomhoz híven - pszichológusi analizáló véna , nem tehetek róla - elgondondolkodtam a témán. Ugyanis hazudnék , ha azt mondanám , hogy nálunk mindig így telnek azok a bizonyos hétköznapok. Én is  gondoltam már úgy néha (Mit néha!), hogy bedarált minket a rutin és igen, éreztem már késztetést arra, hogy lelökjem az ágyról, mert olyan hangosan horkolt, hogy nem hallottam a Szulejmánt . Ilyenkor mindig jót nevettem magunkon, hisz úgy festünk , mint a régi házasok, pedig még az eljegyzés sem történt meg (különben nyilván már  ott lenne  a Facebookon) . Viszont, miután befejeztem a derülést, néhányszor felmerült bennem a kérdés is, hogy tényleg erre van - e szükségem ?        Nem lenne - e könnyebb, ha az elmúlt éveket csak úgy szimplán kidobnám és új életet kezdenék ? Ha inkább egyedül lennék magányos , sem , mint egy  társ mellett ?  

párkapcsolat szerelem lelki egészség  magány  társas magány

Régi motorosnak számítunk mi már (na, nem a korunk miatt) , hisz a körülményeink úgy hozták, hogy megismerkedésünk legelső napja óta együttélünk, s azóta bizony jó néhány év telt el. Nem fogok hazudni, megjártuk a Hadak útját , hol a balszerencsénk üldözött, hol mi voltunk képtelenek megérteni egymást. És azóta is kőkeményen kell dolgoznunk azon, hogy jól tudjunk működni együtt.  De nem volt ez mindig így ,  de nem ám.  

Amikor menekülni akartam 

Úgy hozta az élet, hogy a környezetemben lévő párok , mind egytől -  egyig több, mint tíz , de inkább 20 éve vannak együtt. Szerencsétlenségemre én már kimaradtam a boldog békeidőkből és nem láttam mást, bármerre is néztem , mint megszokást és magányt. Szemtanúja lehettem néhányszor , hogyan is élnek együtt vagy már csak inkább egymás mellett. Meséltek a rossz érzéseikről, s minduntalan megmagyarázták, hogy miért nem lépnek ki egy olyan kapcsolatból, amiben nem boldogok. Amiben már csak a közösen eltöltött évek és a  gyerekek tartják össze a két embert. Ebben a miliőben nőttem fel én,  s ennek hatására alakult ki bennem, egy olyan védekező mechanizmus, hogy ha kicsit is laposodni érzem a párkapcsolatom, azonnal bepánikolok. Ilyenkor legtöbbször tajtékzom, rosszabb esetben azonnal menekülőre fogom. 

Ültem a szobában,  egy pohár bor társaságában , egyedül. Miközben a kedvesem békésen televíziózott a hálóban, mondván ő fáradt, nincs kedve semmit sem csinálni.    És így ment ez már jó néhány hete, de lehet inkább hónapja. És én akkor olyan magányos voltam, mint még soha életemben. Így estem  bele  a társas magány csapdájába. (Erről bővebben egy korábbi cikkemben is olvashatsz.)  

Amikor elmenekültem

Óriási tévhit, az egyedüllét azonosítása a magánnyal, hisz könnyedén válhat az ember magányossá úgy is , hogy fizikálisan nincsen egyedül . Nem mindegy ugyanis, hogy két ember együtt vagy csak egymás mellett él. Kétféleképpen juthatunk el, ebbe az ellentmondásos állapotba :

  • Az egyik verzió, mikor a tűz már a kapcsolat kezdetén sem lángolt igazán, de a kölcsönös szeretet összetartotta a két embert. Tudják, hogy ez nem a nagy szerelem, mégis vállalják, csak, hogy ne legyenek egyedül . A legtöbb ember ugyanis, retteg az egyedülléttől - de erről majd szintén egy másik bejegyzésben beszélünk részletesseben. 

  • A másik verzió, mikor útközben engedjük el egymás kezét. Valami megváltozik.  A tartalmas beszélgetések száma lecsökken, már nem jtutunk tovább, a milyen napod volt kérdéseknél. Csökken az intim együttlétek száma, s az a kevés is inkább rutinos,  mintsem szenvedélyes. Ez történt velünk is.

A magányosság érzése csökkenti az ember önbizalmát, hosszas fennállása esetén, akár meg is betegíthet. 

Jobb esetben a két ember megpróbál beszélni a problémáról (ez voltam én ) , rosszabb esetben a szőnyeg alá söpöri ( ez volt ő ) . Azt gondolta, hogy ha nem beszélünk róla, akkor az nem is létezik. Vergődtem ebben a helyzetben, hisz szerettem és ő is azt állította, hogy viszon tszeret engem. Képtelen voltam  elfogadni, hogy ugyanabba a csapdába estem, ami elől egész életemben menekültem. Feltettem én magamnak a szakértők szerint ilyen esetekben feltehető kérdéseket is, úgy mint a 

  • Jelen van - e még a szeretet a kapcsolatban ?

  • Szeretnénk - e azt rendbe hozni, újra felépíteni ?

  • Hajlandóak vagyunk- e tenni azért ?

  • Képesek vagyunk - e a másik szemüvegén is látni dolgokat ?

De hiába volt a  kérdésekre adott válasz mind igen , egyedül maradtam a problémákkal. Mi testesítettük meg  a "Mást akar a férfi és mást a nő " ékes példáját. Szerinte idilli volt a nyugalom, én meg a falat kapartam tőle.  Nem kerestem több kifogást.  Leléptem. 

Amikor újra elkezdtünk tenni érte

Nem voltunk sokáig külön, mert hamar ráébredtünk, hogy mindkettőnkben ott ég még az  a sokat emlegetett  láng, csak valahogy  elengedtük  egymás kezét. Azt gondolom, van néhány olyan dolog, ami miatt érdemes inkább mégiscsak megjavítani azt a bizonyos csapot, mint egyetlen probléma miatt venni egy új házat. Mondok néhányat:

  • Ha ő a legjobb barátod

Nem nevezném lelkitársnak, sem ikerlángnak, meg hasonló kacifántos hókuszpóknak, de nekem ő nem csak a Férfi, hanem az az ember is, aki előtt nem kell megjátszanom magam. Mellette igazán önmagam lehetek. 

  • Rengeteget fejlődtetek egymás által 

Ma már csak mosolygok azon, hogy milyen nüansznyi dolgok miatt voltunk képesek óriási szappanoperákat rendezni. Azt gondolom , hogy jobb emberré váltunk egymás által, úgy, hogy közben egyikünknek sem kellett lemondania valódi önmagáról. 

  • A legfontosabbak vagytok egymásnak 

Ezen talán nincs is mit megmagyarázni. 

/Van néhány olyan dolog azonban, amik miatt jobb , ha a csap helyett tényleg rögtön veszel egy új házat, de erről is egy soron következő bejegyzésben fogok majd bővebben beszélni . /

De mit is tettünk mi pontosan, amitől megváltoztak a dolgok ? 

  • Elkezdtünk odafigyelni egymásra. 

Már nem a szőnyeg alá söpörjük a gondokat, megpróbálunk közösen megoldásokat találni  és mindketten hajlandóak vagyunk változtatni hozzáálláson, szokásokon, ha a szükség megkívánja.

  • Ügyelünk arra, hogy  minőségi időt töltsünk együtt.

Nem, még mindig nem dobtuk ki a hálóból a tvt, de igyekszünk tartalmasan eltölteni a csekély szabadidőnket. Mindig szívesen kirándulunk , fedezünk fel új helyeket együtt.

  • Rengeteget beszélgetünk. 

Már nem mindig egyedül iszom meg azt a pohár bort :) Van élet a Milyen napod volt kérdéskör kimerítése után is . 

És már egyikünk sem fogadja el azt , hogy a szerelemnek múlnia kell. Nem törvényszerű a hosszú együttélés = boldogtalanság képlet. Nem mondom, hogy már nincsenek mélypontjaink és , hogy olyan baromira könnyű lángot csiholni a mindennapi rutinból, de azért nem lehetetlen. És erre ékes bizonyíték a kis cetlim, ami bár lehet, hogy mások számára értéktelen, nekem azt jelenti, hogy még mindig szeretnek és törődnek velem.

És nekem így már eszemben sincs elmenekülni.   

0 Tovább

Csendes gyilkos: megbetegíthet az állandó megfelelési kényszer!

Elég jó anya vagyok? Elég tehetséges vagyok? Elég jó barát - társ vagyok? Jól nevelem a gyerekemet? Jól vezetem a háztartást? Egyáltalán jó ember vagyok én? Kérdések milliói, amit mi emberek nap, mint nap képesek vagyunk feltenni önmagunknak, szabad utat engedve ezzel a csökkenő önbizalomnak és a magunkba vetett hit eltűnésének.

De mi a francot jelent egyáltalán az, hogy elég jó ? Mármint mihez vagy kihez  képest ? Létezik talán valamiféle egységes mérési módszer, ami alapján eldönthetjük, hogy ki számít jónak vagy  rossznak ? Miért akarunk folyton megfelelni ? Hova  tovább , mégis kinek kellene megfelelnünk ?  És még tovább megyek! Itt már mindenki görcsös megfelelési kényszerben szenved ? - Nekem nagyon úgy tűnik ....

psziché lelki egészség megfelelés jó anya

Nyugalom! Te is jó anya vagy !

Először is hadd meséljem el, hogy miért tartom ennyire aktuálisnak a megfelelési kényszer témájának körbejárását:

 Drága barátnőm fiatal édesanya, egy három éves és egy útban lévő csöppség anyukája. Ő maga szülői fronton nem látott túl jó példát maga előtt, így folyton azon görcsöl, hogy jobban csinálja - e , mint tette azt vele, az ő édesanyja gyermekkorában.  Nyilván ez már önmagában is elég súlyos probléma, hisz még csak nem is hasonlít  rá, a félelmeit mégsem képes elengedni - mégsem ez a fő gond .  

Ő maga mindent megtesz a gyermekeiért, neki tényleg ők állnak az első helyen.                Jó anya vagy ! - mondogatom én mindig. Aztán a frász kerülget, mikor azt mondja, hogy ő nem érzi úgy.  Ha rákérdezek, hogy miért , általában mindig kiderül, hogy már megint másokkal hasonlították - hasonlította össze magátA mondatok folyton úgy kezdődnek, hogy mert más anyukáknál nagyobb rend van, nekik több idejük jut a gyerekükre ésígytovább. Sokkal jobbak , mint én . Ettől azán már végképp megőszül az a pár feketén maradt hajszálam is. 

Ilyenkor mindig elgondolkozom, hogy vajon ez vár rám is ? Mert , ha egész hátralévő életemben azon kell görcsölnöm, hogy elég jó anya vagyok - e,  ahelyett, hogy megélném annak minden csodáját, akkor azt hiszem továbbra sem készültem fel rá és úgy érzem, hogy erre soha nem is fogok  .... Nekem nincs gyerekem, igen tudom, maradjak csendben, úgysem tudhatok erről semmit. Nem is fogok prédikálni, csak szeretném megtudni, hogy mikor és legfőképp miért vált a világ legszebb hivatása egy elcseszett,  kényszeres versengéssé ? Mi készteti arra a nőket, hogy olyan listákat állítsanak össze, amiben jól megmondhatják más anyáknak, hogy mitől lesznek jók vagy rosszak ?                ( Válaszokat kommenben és a LélekHatár Facebook oldalára is szívesen fogadok. )

       Mondok én nektek valamit kedves, nagyrabecsült édesanyák!

 Az én édesanyám jó anya. Hogy miért ? Mert én , a gyereke boldog voltam és vagyok azáltal , amit tőle kaptam. Pedig akkoriban még nem tanulták, sokkal inkább csinálták, mármint úgy értem, hogy nem szaklapokból próbáltak gyereket nevelni. Hibáztak ? Úgy gondolom, hogy néhányszor igen . Jól tették? Igen . Máskülönben könnyedén egy életképtelen felnőtt válhatott volna belőlem, aki  ugyan megfelel a mások által előírt normáknak, csak éppen nem boldog.

Hálás vagyok neki , amiért a gyökereim mellé szárnyakat is adott.

S hogyan érte el mindezt ? Szeretettel. Olyasfajtával, amit csak egy anya adhat a gyerekének. És ehhez semmi szükség a 8 jele annak, hogy jó anya vagy típusú cikkekre,  nincsenek titkok , sem összefüggések.  

Nyilvánvalóan, szülőnek lenni piszokul nehéz - aki mást mond, az önmagának is hazudik. A gyerekek nyávognak. hisztiznek, később még lázadni is képesek. Éppen ezért, ahogy Vekerdy is mondta, meg kell néha szabadulni tőlük, hogy aztán újult erővel rághassák tovább a húsunkat. El kell engedni a görcsös megfelelési kényszert és meg kell próbálni élvezni azt, hogy gyerekünk van. Legyünk néha kicsit felelőtlenek, élvezzük az életet, a gyerekkel való marháskodást - az jó lesz mindenkinek.

Maradok tisztelettel. 

Most pedig kanyarodjunk vissza  a realitások talajára és vegyük górcső alá a megfelelési kényszer jelenségét. Mit jelent és milyen következményei lehetnek ? S ha már szembekerültünk a problémával, hogyan oldhatjuk meg ? 

Tudtad, hogy a megfelelési kényszer olyan súlyos problémákhoz vezethet, mint a depresszió , az üldözési mánia, illetve skizofrénia? 

Mit nevezünk megfelelési kényszernek és mi okozhatja ?

„Megfelelési kényszernek nevezzük azt, ha valaki egy általa kivetített képnek akar megfelelni. Ilyenkor az illető megpróbálja kitalálni, hogy a másik mit szeretne, mit gondol, legtöbbször anélkül, hogy megkérdezné, pontosan mire is vágyik a másik” 

(Gazdag Enikő pszichológus - Dívány. hu )

Nem összekeverendő azzal, mikor valaki időnként megpróbál mások kedvében járni. A szeretetvágy természetes emberi tulajdonság. De előfordulhat, hogy mindez olyan méreteket ölt, hogy az egyén önmagát háttérbe szorítva próbál megfelelni környezete összes tagjának, ami nyilván lehetetlen. A folyamatos szeretetkoldulás, mások megbecsülésére, elismeréséré való ácsingózás, súlyos pszichés problémákat vonhat maga után. Nem beszélve arról, hogy ezek az emberek könnyen esnek áldozatául a manipulációknak is.  

Mint a legtöbb lelki gond, ez is az alacsony önértékelésre vezethető vissza. Aki tisztában van ugyanis a saját értékeivel, az nem akarja mások szeretetét koldulni. A szakemberek szerint, leginkább azokra jellemző a megfelelési kényszer, akiknek túl szigorúak voltak a szülei, esetleg maguk is maximalisták. ( A perfekcionizmusról írt korábbi cikkemet itt olvashatod. )

A megfelelési kényszer azért is rendkívül veszélyes, mert az egyén egy idő után teljesen elveszíti saját személyiségét, hisz nem aszerint cselekszik , hogy ő mit szeretne, hanem aszerint amiről úgy gondolja, hogy másoknak jó. 

Több elmélet is van arra vonatkozóan, hogy a skizofréniások főleg azok közül kerülnek ki, akiknek túl szigorúak voltak a szüleik. A kemény elvárások folytonos hangoztatása, aminek a gyerek megpróbál megfelelni, felnőttkorban is a fülükben csenghet, hangok formájában. - mondja a szakember. 

Érdemes tehát mielőbb felismerni és kezelni a megfelelési kényszerünket. De hogyan ?

Itt nagyon fontos megjegyezni, hogy mivel a legtöbb lelki gond -ahogyan ez is , a gyermekkorban gyökerezik, így csak hosszas munkával lehetünk képesek orvosolni a problémát. Azoknak, akiknek mindennapjait már beárnyékolja ez a jelenség, érdemes szakemberhez fordulni. Aki viszont úgy érzi, hogy egyedül is képes lesz vele megbirkózni, az a következőket teheti :

  • Ismerjük fel, hogy nem a saját utunkat járjuk. 

  • Próbáljunk meg minél többször nemet mondani másoknak. Először csak kis dolgokban, például, hogy ki mosogasson el, majd megpróbálkozhatunk a nagyobbakkal is. 

  • Vegyünk fel valamilyen extrém ruhát és menjünk benne utcára. Lehet , hogy furcsán fognak ránk nézni, de meglátjuk, hogy ettől sem dől össze a világ. 

  • Bonyolódjunk vitákba, ha ütközik az álláspontunk más emberekével. Nem kell "nyernünk", már az is nagy dolog, ha képesek leszünk megfogalmazni a saját álláspontunkat.  

Hasznosnak vélted a bejegyzést? Segíts egy megosztással, hogy másokhoz is eljuthasson. Friss bejegyzésekért, extra tartalmakért kövesd a Lélekhatár Facebook oldalát is. 

0 Tovább

Kedves Férfiak! Ideje lenne már felnőnötök!

A sok -sok imádott pszichóblablám után , ami senkit sem érdekelt, pedig k@rva sok munkám volt benne, következzék egy polgárpukkasztó , kötekedő, mások életét alaposan kitárgyaló bejegyzés, hisz úgyis erre van igény. Cirkuszt és kenyeret a népnek - hozzáteszem , sajnos. Olyan veszélyes vizekre evezek most, amit úgy nevezünk, hogy párkapcsolat. Á igen, a téma amiben mindenki érintett és a seglyukkal ellentétben, itt mindenkit a másé érdekel. Elemezgetjük, hasonlítgatjuk, jeleket kutatunk, amikből megtudhatjuk, hogy a miénk jól működik -e. Bár halkan megjegyezném, hogy az efféle cikkekben sosem említik, hogy mihez is hasonlítunk vagy, hogy egyáltalán mi számít jónak. Imádjuk egymást hibáztatni: a férfiak tohonyák! - hát persze , hisz  a nők kasztrálják őket! -  Úgy van... Eltűnt a szex a kapcsolatból! - Naná, mert az asszonyok már a susogós mackót is elég szexinek érzik. Bezzeg a férfiak, akik voltak olyak kedvesek és megborotválkoztak, csak mi nem értékeljük eléggé az ilyesfajta erőfeszítéseiket. A párkapcsolati kérdések legmélyebb bugyraiba ereszkedünk és nem riadunk el az általánosításoktól sem. Vigyázat! Egyeseket érzékenyen érinthet a téma, s mivel nekem csak a kattintásszám volt a lényeg, megkérem őket, hogy nyugodtan lapozzanak tovább. 

élettér nők férfiak

Igaz ami igaz, egészségünk szempontjából nem árt, ha megválogatjuk, hogy milyen párkapcsolatban ragadunk benne, már ha szükségünk van egyáltalán ilyen őrültségekre.   Szögezzük le jó előre, hogy én aztán valóságos Szakértője - igen, nagybetűvel - vagyok a témának, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy jómagam is párkapcsolatban élek, s előtte is elfogyasztottam már jónéhány díszpéldányt. Ugye, hogy ugye ? 

Mesélek néhányukról : 

A folyton féltékenykedő 

Ki ne ismerné ? A hol voltál, kivel , minek és egyáltalán mit képzelsz te magadról típus. Annyira édes tud lenni , mikor egy pasi ennyire odavan értünk, nem igaz ? Hát persze, hogy nem. Csak egy ideig. Rövid ideig. Azután fárasztó, frusztráló és kiábrándító. S bár most, a nagy olvasottság miatt azt kellene írnom, hogy csak a férfi tehet róla, de remélhetőleg a bevezető szövegen túlra nem sokan jutottak, így nem teszem. Ez nem a betegesen féltékeny kategória volt. Elismerem , hogy én is szolgáltattam okot a kételkedésekre. Férfiak - Nők : 1- 1

A kontrollmániás

Nem viccelek! Még abba is beleszólt, hogy mennyit eszem egy nap. Miért ez a ruha van rajtad ? Miért így sminkeled magad ? Miért vagy ilyen hangos ? Miért beszélsz ilyen halkan? Miért nem fekszel le időben? Miért nem kelsz korábban ? Kapcsolatunk szempontjából ez mind- mind rendkívül fontos kérdésnek számított - neki. Nekem pusztán csak az agyamra ment velük. Óriási veszekedéseink voltak, amolyan olasz tányércsapkodósok. Ismételten azt kellene mondanom, hogy minden a gaz, galád szerető hibája volt, de nem teszem. Egyszerűen nem illetünk össze, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy jelenlegi párjával, a kezdeti nehézségek után úgy tudom, évek óta rendkívül boldogok. Férfiak - Nők: 2 -1

Mr. Alkohol 

Ó igen, most mondhatnám álszenten - jajj, de sokan szeretnek álszenteskedni, hogy mennyire megvetem a piát s , hogy én magam csak szökőévente iszok, de inkább töredelmesen megvallom, hogy jómagam is szeretek egy itóka mellett lazulni, szigorúan alkalmanként. Amit viszont ki nem állhatok, az a sörhas. Bocs uraim, ez van. Felmerülhet a kérdés, hogy akkor mi a fészkes fenének jöttél össze vele te barom  - a választ viszont már én magam sem tudom. Gyógyítani akartam pici lelkem egy szakítás után, talán ennyi a magyarázat. Ergo, már megint nem csak a férfi volt a hibás, ám én a Nő, annál inkább belegázoltam valaki lelkébe, mikor szakítottam vele. Tévedni emberi dolog... (Pontot azért adok a nőknek is, mert bár nem ez volt a valódi szakító ok, a sörhas tényleg kiábrándító, pláne huszonévesen. ) 

Férfiak - Nők : 3- 2

Nem folytatnám a sort, hisz könnyen megkaphatom a skarlátbetűt, amiért túl sok partnerem volt , én viszont , a látszat ellenére , egyáltalán nem erősítem azt a tábort, akik több ... -t fogtak , mint kilincset (nem tudom miért magyarázkodok) . Viszont ahhoz, hogy némileg kitarthassak a hangzatos címem mellett, s a verseny állását elnézve, behozhassam a lemaradásunkat, késztetést érzek arra, hogy tovább regéljek a párkapcsolatosdiról. Most jön az , ami még nem volt, feministapuncivá változok, s magamra uszítom a férfiak egységes utálatát (mindent a lájkokért és a nagy nézettségért, hisz mi más is számítana) , miközben nőtársaim őrült megelégedéssel bólogatnak - de ha nem, az se baj . 

Akad néhány férfinemű kicsiny univerzumunkban, akik valamely oknál fogva úgy gondolják, hogy nekik ugyan semmit sem kell tenniük egy párkapcsolatért. Jobb esetben havi két szex és az Én keresem a kenyérrevalót, de legalábbis többet mint te! - mindez elegendő kellene , hogy legyen ezeknek a nőknek, akiknek nyilván fogalmuk sincs arról, hogy mit akarnak, de legfőképpen képtelenség kielégíteni az igényeiket.  Úgy van! - hördülnek fel most a férfiak. Ahhoz azonban , hogy kiegyenlítsem a nemek közti harcot, mesélnem kell néhány olyan dologról is, amik miatt úgy érezzük mi , kedves urak, hogy néhányotoknak tényleg ideje lenne felnőni. 

A nő nélküled is tudja "hol a helye" !

Nem, nem a konyhában. És nem, nem mellékszereplőként az életetekben. Egy nő egyedül is képes eldönteni, hogy mihez kezd az életével - jobb esetben. Őrület, de még most is hemzsegnek az olyan férfiak, akik képtelenek haladni a korral. Nem vagyok az édesanyucid, hogy merjek neked a vasárnapi husilevesből, vagy gatyát készítsek reggelre, mert fogalmad sincs merre van a szekrény. 

Már megint nem vitted ki a szemet !

Remek írást olvashattunk már arról, hogy a férfi miért nem segít a feleségének. Nem, nem linkelem be, viszont elárulom a választ, Azért nem segít, mert egész egyszerűen ő is ott él. Hát nehogy már nekünk legyen megtiszteltetés, ha véletlenül kivittétek a szemet! Ha önállóan , egyedül is meg tudnátok csinálni  néhány feladatot, anélkül , hogy rátok kellene szólni, akkor nem érezné úgy az ember lánya, hogy valóban örökbefogadott benneteket. 

Pornó, játékkonzol és a teleofn

 Nem szexi és nem férfias. Legalábbis ha a melletted lévő hús- vér nő helyett ezt részesíted előnyben. Tiniként oké, férfiként lehangoló. Ideje felnőni! Férfiak - Nők 3 -3 

Őrült sokáig folytathatnánk a sort, érvek és ellenérvek ezreivel írhatnánk tovább a bejegyzést. Górcső alá vehetnénk a másik nem összes létező és nem létező hibáját. Rinyálhatnánk, fröcsöghetnénk. Vagy ne adj isten hozhatnék szakértői véleményeket, kutathatnánk összefüggéseket, szemlézhetnénk szakértői véleményeket - de , mint mondtam már korábban is,  ez nyilván senkit sem érdekel,.

Egyet azért megjegyeznék , csak úgy simán a levegőbe:  egyetlen közös van az összes exünkben és a jelenlegi partnerünkben : mi választottuk őket. Lehet itt panaszkodni napestig, a nagy igazság viszont az, hogy sem a nők , sem a férfiak nem tökéletesek. Ha nem  szeretnék egész életünkben szívni egymással, jobb lesz nekünk külön :)

S, hogy mi volt ez a pusztító alpáriság ? Kattintásvadászat, uszítás, hergelés, fricska, nevezzük, aminek akarjuk. Rendhagyó bejegyzés, kurválkodás a nézettségért, mert sajnos úgy tűnik, ide ez kell.  Maradok tisztelettel. 

Ui.: Női - férfi különbözőségeket, párkapcsolati - szex témákat igényesen, szórakoztatóan is fel lehet dolgozni , lopott tartalmakkal, cicis nénikkel és semmitmondó 2 perces bejegyzésekkel, na azokkal lehet nálam kiverni a biztosítékot - így történt ez most is. Ha a témában szeretnél egyedi, szórakoztató, értelmes tartalmat olvasni, akkor mindenképp ajánlom figyelmedbe Perla blogját - nem , nem fizetett hirdetést olvashattunk :) 

0 Tovább

LélekHatár

blogavatar

Inspiráció, lélek, párkapcsolat, testi - lelki egészség, fejlődés, tudatosság a mindennapokban. Történetek - történések, őszinte sokszínűség egyetlen nő tollából.

Lélekhatár a Facebookon

Utolsó kommentek