Csendes gyilkos: megbetegíthet az állandó megfelelési kényszer!

Elég jó anya vagyok? Elég tehetséges vagyok? Elég jó barát - társ vagyok? Jól nevelem a gyerekemet? Jól vezetem a háztartást? Egyáltalán jó ember vagyok én? Kérdések milliói, amit mi emberek nap, mint nap képesek vagyunk feltenni önmagunknak, szabad utat engedve ezzel a csökkenő önbizalomnak és a magunkba vetett hit eltűnésének.

De mi a francot jelent egyáltalán az, hogy elég jó ? Mármint mihez vagy kihez  képest ? Létezik talán valamiféle egységes mérési módszer, ami alapján eldönthetjük, hogy ki számít jónak vagy  rossznak ? Miért akarunk folyton megfelelni ? Hova  tovább , mégis kinek kellene megfelelnünk ?  És még tovább megyek! Itt már mindenki görcsös megfelelési kényszerben szenved ? - Nekem nagyon úgy tűnik ....

psziché lelki egészség megfelelés jó anya

Nyugalom! Te is jó anya vagy !

Először is hadd meséljem el, hogy miért tartom ennyire aktuálisnak a megfelelési kényszer témájának körbejárását:

 Drága barátnőm fiatal édesanya, egy három éves és egy útban lévő csöppség anyukája. Ő maga szülői fronton nem látott túl jó példát maga előtt, így folyton azon görcsöl, hogy jobban csinálja - e , mint tette azt vele, az ő édesanyja gyermekkorában.  Nyilván ez már önmagában is elég súlyos probléma, hisz még csak nem is hasonlít  rá, a félelmeit mégsem képes elengedni - mégsem ez a fő gond .  

Ő maga mindent megtesz a gyermekeiért, neki tényleg ők állnak az első helyen.                Jó anya vagy ! - mondogatom én mindig. Aztán a frász kerülget, mikor azt mondja, hogy ő nem érzi úgy.  Ha rákérdezek, hogy miért , általában mindig kiderül, hogy már megint másokkal hasonlították - hasonlította össze magátA mondatok folyton úgy kezdődnek, hogy mert más anyukáknál nagyobb rend van, nekik több idejük jut a gyerekükre ésígytovább. Sokkal jobbak , mint én . Ettől azán már végképp megőszül az a pár feketén maradt hajszálam is. 

Ilyenkor mindig elgondolkozom, hogy vajon ez vár rám is ? Mert , ha egész hátralévő életemben azon kell görcsölnöm, hogy elég jó anya vagyok - e,  ahelyett, hogy megélném annak minden csodáját, akkor azt hiszem továbbra sem készültem fel rá és úgy érzem, hogy erre soha nem is fogok  .... Nekem nincs gyerekem, igen tudom, maradjak csendben, úgysem tudhatok erről semmit. Nem is fogok prédikálni, csak szeretném megtudni, hogy mikor és legfőképp miért vált a világ legszebb hivatása egy elcseszett,  kényszeres versengéssé ? Mi készteti arra a nőket, hogy olyan listákat állítsanak össze, amiben jól megmondhatják más anyáknak, hogy mitől lesznek jók vagy rosszak ?                ( Válaszokat kommenben és a LélekHatár Facebook oldalára is szívesen fogadok. )

       Mondok én nektek valamit kedves, nagyrabecsült édesanyák!

 Az én édesanyám jó anya. Hogy miért ? Mert én , a gyereke boldog voltam és vagyok azáltal , amit tőle kaptam. Pedig akkoriban még nem tanulták, sokkal inkább csinálták, mármint úgy értem, hogy nem szaklapokból próbáltak gyereket nevelni. Hibáztak ? Úgy gondolom, hogy néhányszor igen . Jól tették? Igen . Máskülönben könnyedén egy életképtelen felnőtt válhatott volna belőlem, aki  ugyan megfelel a mások által előírt normáknak, csak éppen nem boldog.

Hálás vagyok neki , amiért a gyökereim mellé szárnyakat is adott.

S hogyan érte el mindezt ? Szeretettel. Olyasfajtával, amit csak egy anya adhat a gyerekének. És ehhez semmi szükség a 8 jele annak, hogy jó anya vagy típusú cikkekre,  nincsenek titkok , sem összefüggések.  

Nyilvánvalóan, szülőnek lenni piszokul nehéz - aki mást mond, az önmagának is hazudik. A gyerekek nyávognak. hisztiznek, később még lázadni is képesek. Éppen ezért, ahogy Vekerdy is mondta, meg kell néha szabadulni tőlük, hogy aztán újult erővel rághassák tovább a húsunkat. El kell engedni a görcsös megfelelési kényszert és meg kell próbálni élvezni azt, hogy gyerekünk van. Legyünk néha kicsit felelőtlenek, élvezzük az életet, a gyerekkel való marháskodást - az jó lesz mindenkinek.

Maradok tisztelettel. 

Most pedig kanyarodjunk vissza  a realitások talajára és vegyük górcső alá a megfelelési kényszer jelenségét. Mit jelent és milyen következményei lehetnek ? S ha már szembekerültünk a problémával, hogyan oldhatjuk meg ? 

Tudtad, hogy a megfelelési kényszer olyan súlyos problémákhoz vezethet, mint a depresszió , az üldözési mánia, illetve skizofrénia? 

Mit nevezünk megfelelési kényszernek és mi okozhatja ?

„Megfelelési kényszernek nevezzük azt, ha valaki egy általa kivetített képnek akar megfelelni. Ilyenkor az illető megpróbálja kitalálni, hogy a másik mit szeretne, mit gondol, legtöbbször anélkül, hogy megkérdezné, pontosan mire is vágyik a másik” 

(Gazdag Enikő pszichológus - Dívány. hu )

Nem összekeverendő azzal, mikor valaki időnként megpróbál mások kedvében járni. A szeretetvágy természetes emberi tulajdonság. De előfordulhat, hogy mindez olyan méreteket ölt, hogy az egyén önmagát háttérbe szorítva próbál megfelelni környezete összes tagjának, ami nyilván lehetetlen. A folyamatos szeretetkoldulás, mások megbecsülésére, elismeréséré való ácsingózás, súlyos pszichés problémákat vonhat maga után. Nem beszélve arról, hogy ezek az emberek könnyen esnek áldozatául a manipulációknak is.  

Mint a legtöbb lelki gond, ez is az alacsony önértékelésre vezethető vissza. Aki tisztában van ugyanis a saját értékeivel, az nem akarja mások szeretetét koldulni. A szakemberek szerint, leginkább azokra jellemző a megfelelési kényszer, akiknek túl szigorúak voltak a szülei, esetleg maguk is maximalisták. ( A perfekcionizmusról írt korábbi cikkemet itt olvashatod. )

A megfelelési kényszer azért is rendkívül veszélyes, mert az egyén egy idő után teljesen elveszíti saját személyiségét, hisz nem aszerint cselekszik , hogy ő mit szeretne, hanem aszerint amiről úgy gondolja, hogy másoknak jó. 

Több elmélet is van arra vonatkozóan, hogy a skizofréniások főleg azok közül kerülnek ki, akiknek túl szigorúak voltak a szüleik. A kemény elvárások folytonos hangoztatása, aminek a gyerek megpróbál megfelelni, felnőttkorban is a fülükben csenghet, hangok formájában. - mondja a szakember. 

Érdemes tehát mielőbb felismerni és kezelni a megfelelési kényszerünket. De hogyan ?

Itt nagyon fontos megjegyezni, hogy mivel a legtöbb lelki gond -ahogyan ez is , a gyermekkorban gyökerezik, így csak hosszas munkával lehetünk képesek orvosolni a problémát. Azoknak, akiknek mindennapjait már beárnyékolja ez a jelenség, érdemes szakemberhez fordulni. Aki viszont úgy érzi, hogy egyedül is képes lesz vele megbirkózni, az a következőket teheti :

  • Ismerjük fel, hogy nem a saját utunkat járjuk. 

  • Próbáljunk meg minél többször nemet mondani másoknak. Először csak kis dolgokban, például, hogy ki mosogasson el, majd megpróbálkozhatunk a nagyobbakkal is. 

  • Vegyünk fel valamilyen extrém ruhát és menjünk benne utcára. Lehet , hogy furcsán fognak ránk nézni, de meglátjuk, hogy ettől sem dől össze a világ. 

  • Bonyolódjunk vitákba, ha ütközik az álláspontunk más emberekével. Nem kell "nyernünk", már az is nagy dolog, ha képesek leszünk megfogalmazni a saját álláspontunkat.  

Hasznosnak vélted a bejegyzést? Segíts egy megosztással, hogy másokhoz is eljuthasson. Friss bejegyzésekért, extra tartalmakért kövesd a Lélekhatár Facebook oldalát is. 

0 Tovább

Te tehetsz róla, hogy boldogtalan vagy !

Helló! - Bemutatkoznék! Én vagyok az, aki miatt még mindig nem mersz előléptetést, fizetésemelést kérni, aki meggátol abban, hogy az álmaid útjára lépj. Én vagyok az is, aki túl kevésnek tart ahhoz a férfihoz,mert nem vagy elég jó neki. És én vagyok az is, aki folyton elhiteti veled, hogy úgysem fog sikerülni, hiába is próbálkoznál.  Én vagyok a legnagyobb kritikusod, aki szerint nem vagy elég tehetséges, sem okos, sem szép. Aki folyton meggyőz arról, hogy minden erőfeszítésed csak felesleges időpocsékolás.  Aki miatt megalkudtál méltatlan helyzetekben, mert elhitettem veled, hogy neked csak ennyi jár. Ismerős ?

Boldogságod útjában a belső kritikusod, vagyis te saját magad állsz.  Igen tudom, nehéz ezt így elfogadni. Jobb lett volna mást hibáztatni saját boldogtalanságunk miatt. De ha már így alakult, próbáljuk meg a  szolgálatunkba állítani azt az örökösen kritizáló, utálatos  hangot, aki mindenkiben ott lapul, még sem nevezhetjük magunkat miatta szimplán bolondnak. Túlzott Önkritika, annak jelei,  és a megoldás, amivel oldalunkra állíthatjuk ezt a kéretlen negatív kritikust. 

psziché kritika lelki egészség

Egy érdekes felmérés

A Danone Activia megbízásából készült globális felmérés szerint, Magyarországon a nők közel nyolcvan százalékát köti gúzsba az önkritikája.   A kutatás során csak Magyarországon több, mint ezer nőt kérdeztek meg a túlzott önkritika témakörében. 

Az eredmény megdöbbentő:

„A saját belső kritikusom a legtöbb egyéb tényezőnél jobban képes hátráltatni a munkámban” - 79 százalék értett egyet ezzel a kijelentéssel.

„A saját belső kritikusom a legtöbb más tényezőnél erőteljesebben képes hátráltatni a magánéletemben”. - 89 százalék vélte helytállónak ezt a megállapítást. 

Az eredmények összegzésekor kiderült, hogy a magyar nőket a globális átlagnál jóval inkább visszafogja saját belső hangjuk. A megkérdezett magyar nők 80 százalékát jobban visszafogja ez a belső kritikus, mint bármely más külső tényező. A nemzetközi válaszadók mindössze 60 százaléka értett ezzel egyet.  

Az eredmények azt mutatják, hogy a túlzott önkritika leginkább a munka világában hátráltatja a magyar nőket. 10- ből 8 válaszadót negatív énképe jobban visszatartja, mint bármi más ( a nemzetközi adat ennél jóval alacsonyabb- 10 nőből kevesebb , mint 6 számára jelent ez problémát. . 64 százalékuk nem mer felszólalni szakmai kérdésekben. A megkérdezettek több ,mint fele nem mer fizetésemelést, sem előléptetést kérni. 

A megkérdezettek 70 százalékát (globálisan 59 % ) a magánéletben is visszatartja negatív önértékelésünk, nem tartják magukat elég vonzónak.

S hova tovább, még az elvileg felhőtlen szabadidőt is beárnyékolja a túlzott önkritika. A nők 48 százaléka nem mer új hobbit tevékenységet kipróbálni, mert attól fél, hogy nem teljesítene jól . 

A túlzott önkritika jelei: 

/Szekeres Kristóf - pszichológus gondolatai /

  • A negatív helyzetekért folyton önmagunkat hibáztatjuk

Olyan napra terveztünk szabadidős programot, amikor ramaty volt az idő. Ezért nyilván nem mi vagyunk a felelősek, hisz nem tudhattuk előre , az időjárást pedig nem befolyásolhatjuk, mégis önmagunkat érezzük hibásnak miatta. 

  • Leértékeljük a teljes személyiségünket

Történetesen mindenkinek vannak olyan rossz tulajdonságai, amin lehet és kell is dolgozni.  De ettől még nem vagyunk komplett csődtömegek. 

  • Nem vállalunk kockázatokat

A tipikus - Úgysem fog sikerülni! - szemléletmód. Inkább meg sem próbáljuk - győzött a belső kritikus.

  • Másokhoz hasonlítgatjuk magunkat

És nagy átlagban rosszul jövünk ki a dologból, még inkább aláásva az önbizalmunkat. 

  • Sosem vagyunk elégedettek a teljesítményünkkel

Előfordulhat, hogy az eredmény pozitív, mi mégis a hibákon töprengünk. Erről bővebben egy korábbi bejegyzésemben is olvashatunk.

  • Túl magasak az elvárásaink

Mi magunk intézzük úgy, hogy folyton elégedetlenséget érezzünk. Nem vagyok kiemelkedően szép , sem okos stb. Mihez képest ? :)

  • Mi lenne, ha ?

Bukásunk forgatókönyvét írjuk meg lehetőleg jó előre. Biztos, ami biztos...

  • Testkép problémák

Semmi köze ahhoz, hogy valójában hogyan nézünk ki. Ha folyton csak a hibáinkat látjuk, az is a túlzott önkritika egyik jele. 

  • Minek kellene nekünk segítség?

Félünk attól, hogy gyengének vagy alkalmatlannak tűnünk. 

  • Asszertivitási gondok

Egy túlzottan önkritikus ember annyira fél a visszautasítástól, hogy néha képtelen megfogalmazni és érvényesíteni saját szükségleteit. 

  • Önbántalmazó gondolatok

Fizikai úton való megszabadulás a lelki gondoktól. A háttérben sokszor a túlzott önkritika húzódik.

  • Szüleink is túl sokat kritizáltak

Lehet , hogy magunkévá tettük ezeket a gondolatokat.

  • Hibák elemezgetése

Egy bizonyos pontig jó dolog a hibák kijavításán dolgozni, de azon túl már felesleges önostorozás.

  • Nehéz dolog a megbocsájtás

El kellene tudni engedni hozzá a kritikát. 

  • Nem bátorítjuk, dicsérjük önmagunkat

Jó vagyok, meg tudom csinálni ! - ilyen és ehhez hasonló mondatok nem szerepelnek a szótárunkban

  • Ha kritizálnak, azonnal védekezünk
  • Nem tudunk bókokat elfogadni másoktól 

Teljesen rendben lenne, ha hárítás helyett, csak egy köszönömmel válaszolnánk. 

  • Minden fekete-fehér

Téves gondolatok, hisz nyilván van átmenet. A túlzottan önkritikus ember azonban, nem tud örülni a kisebb sikereinek. 

  • Alulteljesítünk az adottságainkhoz képest

Évekig nem hoztuk ki magunkból a legtöbbet és csalódottan szemléljük, hogy meddig jutottunk az életünkben. A túlzott önkritika lényege éppen az, hogy az ellenkezőjét csináljuk annak, ami egészségessé vagy boldoggá tenne minket. 

Ha ilyen és ehhez hasonló jeleket vélünk felfedezni mindennapjainkban, akkor valószínűsíthető, hogy túlzottan kritikusak vagyunk önmagunkkal szemben. A túlzott önkritika minden bizonnyal negatív hatással van ránk és rossz irányba terelheti az életünket. De mit tehetnénk ellene?

Tudatos hozzáállás és önismeret - Avagy: legyünk inkább barátok!

Elsőre talán nem tűnik egyértelműnek, pedig a belső kritikusunk igenis a legnagyobb szövetségesünk. Segít abban, hogy fejlődni tudjunk, kihozzuk magunkból a maximumot. Mindez persze csak abban az esetben van így, ha sikerül megbarátkoznunk vele. A fentebbi kutatás eredményei is azt támasztják alá, hogy azok a nők, akik önkritikájukat képesek voltak a saját szolgálatukba állítani, lényegesen jobban bíznak saját intelligenciájukban, rátermettségükben, így sokkal jobban teljesítenek az élet minden területén. Ha a túlzott önkritikát sikerül reális, egészséges szintre hozni és ott tartani, akkor belső iránytűként segíthet jó útra terelni minket. Tudatos munkával és a gondolkodásmódunk megváltoztatásával elérhetjük, hogy reálisabban lássuk önmagunkat és a bennünk rejlő lehetőségeket.

PhD Ellen Langer a Harvard egyetem professzora szerint:  

 A „belső hangunk” hozzásegíthet a sikerhez és a jóléthez, vagy vissza is tarthat bennünket attól függően, hogy az önkritika miatt csak sodródunk, vagy tudatosan viszonyulunk hozzá. Tudatosabb hozzáállással élhetünk olyan lehetőségekkel – és rengeteg kellemes meglepetés ér majd minket – amelyek mellett különben észrevétlenül elmegyünk. Sőt, mindeközben új távlatok nyílhatnak meg.

Egy, a témához kapcsolódó inspiráló videó: 

Aki mert nagyot álmodni és képes volt meg is valósítani - Az első női közforgalmi pilóta Magyarországon

Oszd meg másokkal is, ha hasznosnak találtad. Új bejegyzésekért és még több tartalomért kövesd a LélekHatár Facebook oldalát. 

0 Tovább

Itt már mindenki tökéletes?   vagy csak jól hazudik ?

Abban a hitben éltem  egészen tegnapig, hogy a Facebooknál rosszabb már nem jöhet. Egészen jól hozzászoktam , hogy mindenkinek tökéletes élete van, jól néznek ki, edzettek, házasodnak, mosolyognak, boldogok. Mióta nem néztem rá egyetlen ismerősöm adatlapjára sem, azóta hál' isten a hírfolyamomban nem is jelenik meg senki. Köszönet érte, a jótékony algoritmusnak, ami csak azt tolja az arcomba, ami engem érdekelhet - bár hozzáteszem, néha jó volna másféle nézőpontot is látni a sajátomon kívül. Sikeresen kizártam hát magam, ebből a fene nagy tökéletesség cunamiból            - gondoltam én. De köszönhetően a nyomorult kíváncsiságomnak, felmerészkedtem az Instagramra is - igen tudom, tök gáz vagyok , hogy még csak most szántam rá magam erre a hatalmas lépésre. A lelki békém és egészséges önbizalmam miatt azt hiszem , hogy ez egyáltalán nem volt jó ötlet a részemről. Őszintén megmondom , hogy ennyi tökéletes embert még egész eddigi életem során nem láttam, mint ott!  Mindenkinek modelleket megszégyenítő alakja van, csodás ételeket eszik, gyönyörű helyekre utazik, trendi és boldog.

De vajon tényleg így van ? Vagy az egész csak egy jól elhazudott színjáték ? A perfekcionizmus nyomába eredtem.    

psziché tökéletes instagram egészség megfelelési kényszer

Perfekcionizmus jelentése, jellemzői és kialakulásának okai

Alapjában véve, tökéletességre való törekvést jelent. Folytonos hibakeresés, elégedetlenség érzése , tökéletes módja egy boldogtalan élet elérésének.  Azt hihetnénk, hogy az ilyen gondolkodásmódnak számos előnye van, hiszen, ha folyton csak a fejlődésre összpontosítunk, akkor egyre jobb és jobb eredményeket leszünk képesek letenni az asztalra. Igen ám, csakhogy egy perfekcionista ember képtelen elégedettséget érezni, így rövid úton a saját csapdájába esik.

8 jele annak, hogy te is perfekcionista vagy:

  • A szexuális életed katasztrófa 

A Kent Egyetem kutatásai legalábbis arra a következtetésre jutottak, hogy mivel a perfekcionista ember, túlzottan is törekszik a tökéletességre az élet minden területén, így a maximalizmusának köszönhetően, a szexuális életében is képtelen levetkőzni a gátlásait. 

  •  A meditáció sem nyugtat meg 

A tökéletességet hajszoló emberekre kevésbé hatnak a meditációs és stresszoldó technikák. 

  •  Rengeteget túlórázol

Képtelenek otthagyni egy feladatot, amíg úgy érzik, hogy az nem lett százszázalékosan elvégezve. 

  • Elkerülnek az emberek 

Tanulmányok igazolják, hogy az ilyen emberek olyan tulajdonságokkal rendelkezhetnek, amiért a többiek messzire elkerülik őket. Érthető, hiszen a tökéletességet nemcsak magukkal, hanem másokkal szemben is elvárják, így folyton kritizálnak. 

  • Gyakran megbetegszel 

A sok stressz legyengíti az immunrendszert. Nem csak a különböző fertőzéseknek lesznek kitéve, de sajnos magasabbá válik a depresszió, a szívbetegség és a rák kockázata is. 

  • Imádod a gyorsételeket

A tökéletes emberek, tökéletes kimenője. Egy falatnyi mennyország mondhatnánk, kár, hogy rendkívül káros..

  • Rendkívül fontos számodra a megjelenésed

Természetesen, hisz a legfontosabb dolog egy perfekcionista életében, hogy mit gondolnak róla mások. 

  •  Kiégtél

Mert a tökéletesség nem létezik, csak ezt néhányan képtelenek elfogadni. 

A perfekcionizmus kialakulásának lehetséges okai: 

Szakpszichológusok azt tanácsolják, hogy a perfekcionizmus esetében mindig vizsgáljuk meg, milyen okok húzódhatnak  a háttérben, amiért képtelenek vagyunk munkánk gyümölcsét értékelni. 

3 lehetséges ok: 

  • Megfelelési kényszer 

Legtöbbször a gyermekkora vezethető vissza. Valamely szülői , tanári instrukciónak köszönhető. A perfekcionista ember úgy érzi , hogy meg kell felelnie önmagának, de leginkább másoknak és feltétlenül ki kell tűnnie a többiek közül, így sosem hibázhat. Szeretnénk tökéletes képet mutatni magunkról másoknak.  Nos, ezért hemzsegnek az Instán és a Facebookon a tökéletes feleségek, anyák , fitness modellek, mesterszakácsok és társaik. Mind , mind egytől - egyig tökéletesek, de még csak véletlenül sem boldogok. Hisz napjaik nagyrészét azzal töltik, hogy megfeleljenek másoknak. 

  • Alacsony önértékelés

Mindenki vágyik egy jó szóra és az elismerésre - s nincs is ezzel semmi gond. Kinek ne esne jól, ha észreveszik , hogy leadott pár kilót vagy új frizurát csináltatott? A gond akkor kezdődik, ha valaki mindezt nem kapja meg a valódi életében, vagy megkapja, csak nem tudja értékelni. Ekkor kezdődik a kuncsorgás a lájkokért. Ördögi kör, hisz  egyre többet és többet akarunk belőle. Ha valaki csak lájkokban képes mérni önmagát, akkor biztosan lehetünk benne, hogy rendkívül alacsony önértékeléssel rendelkezik. Még akkor is, ha olyan tökéletesnek tűnik azokon a képeken ...

  • Menekülés

Mindannyian cipelünk terheket. Valaki a munkáját utálja, valaki a családját , más az egész életét. Az az ember , aki menekül valami elől , az ahelyett, hogy megoldaná a valós életének problémáit, inkább egy virtuálisba menekül. Ott építi fel a tökéletes élet látszatát, s addig sem kell foglalkoznia a valódival.  

 

Mit tehetünk, hogy ne váljunk a siker rabszolgáivá ?

  • Tanuljunk meg szelektálni

A fontosabb témákkal foglalkozzunk részletesen, a kevésbé fontosakat elégséges csak a jó színvonalon megoldani. 

Itt töredelmesen be kell vallanom, hogy volt idő , mikor jómagam is csapdába estem a tökéletességre való törekvéseimmel. Elkezdtem edzeni, s , ahogy jöttek a látványos eredmények, ahelyett , hogy elégedettséget éreztem volna, mindig többet és többet akartam. Egészen addig, még rá nem jöttem , hogy ha nem fitness modell akarok lenni, akkor elég lesz nekem, ha csak simán jól érzem magam a bőrömben. Első kézből mondhatom hát, hogy ez nagyon fontos tanács, ha nem szeretnénk a siker rabszolgáivá válni . 

  • A 80:20 szabály alkalmazása 

Szakemberek szerint ahhoz, hogy egy feladatot 80 százalékosan teljesítsünk, elég  csak 20 % -ot nyújtani. 

Például : 

"Ha elolvasunk egy regényt betűről-betűre, vagy ha csak a leglényegesebb 20 százalékot, ugyanolyan jól vizsgázhatunk belőle, ha el kell mesélnünk a tartalmát. A könyv lényegének 80 százaléka benne van ebben a 20 százalékban. A maradék 80 százalékban pedig a lényeg 20 százaléka, tehát ahhoz hogy a tartalom 80 százalékát el tudjuk mondani, elég a 20 százalékát elolvasni, persze csak ha nem a saját szórakoztatásunkra vesszük kezünkbe a könyvet."



 A tökéletesség hajszolása  hosszútávon igen megterhelő és kimerítő tud lenni. Nem beszélve a következményekről. Ha nem akarunk a szorongás, depresszió és kiégés áldozataivá válni, nem árt, ha néha lazítunk azon a gyeplőn. 

Ha hasznosnak vélted , nyugodtan oszd meg, hogy mások is tudjanak róla. Ha időben értesülni szeretnél a legfrissebb bejegyzésekről, kövesd a Lélekhatár Facebook oldalát is. 

0 Tovább

Engedd el a múltat! Könnyű azt mondani....

Sokan , sokféle dolgot őrzünk magunkban múltunk darabkáiból. Nagy szerelmek elmúlásának fájdalmát, gyászt , sértettséget , sok-sok sebet, melyek még ma is képesek hatással lenni ránk. Miközben napjainkban egyre inkább kezdenek divatossá válni olyan klisék, mint az Engedd el a múltat, hogy szebb legyen a jövőd! Vagy a Zárd le, egyszerűen lépj tovább! Nos , igen. Mindezeket kimondani rém egyszerű feladat, meg is tenni , már jóval nehezebb. Pláne akkor, ha arra a kérdésre , hogy Hogyan lehet - kell elengedni, már csak kevesek tudnak jó válasszal szolgálni.

De miért olyan átkozottul nehéz letenni a súlyos terheket ? Léteznek "praktikák" , melyek által megtanulhatunk elengedni ? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre próbáltam válaszokat találni. 

psziché lelki egészség elengedés

Egyből eszembe jutott egy film, amit még régebben láttam,  a címe most valahogy sehogy sem akar beugrani - de nem is ez a lényeg (ha valaki ráismer a leírás alapján, nyugodtan írja meg ) .  Egy férfiról szólt, aki elveszítette a kislányát egy balesetben, majd mindenfelé járt előadásokat tartani, hogy megtanítsa az embereknek, hogyan kell elengedni a fájdalmat. Minden oké! - hangoztatta lelkesen, ám valójában ő maga sem tudta , hogyan is kellene megszabadulnia a múlt szellemeitől. Érdekes kis történet volt, ám ami leginkább megmaradt a fejemben és a mai témánkhoz kapcsolódik, az az egyik " előadása " . 

 Egy hátizsákkal jelent meg a színpadon és elkezdett belepakolni dolgokat, mintegy szemléltetésképpen, hiszen az életben is így vesszük magunkra a terheket. A táska egyre nehezebbé válik és , ha soha semmit nem veszünk ki belőle, akkor előbb- utóbb már nem fogjuk tudni tovább vinni. Kvázi, összerogyunk a súly alatt. Pont úgy, ahogy a való életben is. 

Meglátásom szerint, személyiségfüggő , hogy ki - hogyan dolgozza fel és tudja elengedni a múltat. Valaki összeroppan a súly alatt, más rövid idő alatt képes túllendülni a nehézségeken, még megint mások a napi rutinjukból sem esnek ki, miközben feldolgoznak egy veszteséget. Általánosságban megfigyelhető azonban, hogy mindannyian hordozunk magunkban - ha nem is beszélünk róla-  múltbéli fájdalmakat, amiket nem tudtunk elengedni. 

De miért olyan átkozottul nehéz az elengedés ?

A bevezetőben olvasható jó tanácsok azért nem működnek, mert általában mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy mit kellene elengednünk és azzal is, hogy miért . Nem tudatosan ragaszkodunk hozzájuk . Alapvetően nem egy racionális dologról beszélünk.    A racionalitás csak a tudatos döntésben nyilvánul meg (el akarjuk engedni), egyébként érzelmi síkon vívjuk a csatát. 

Frankó Betta szakpszichológus szerint , ez a 3 lehetséges ok húzódhat meg az elengedés elakadása mögött : 

1. Az identitásunkat rengeti meg az elengedés 

Ki vagyok én ? Ki voltam ? És most ki leszek ?

Mintha csak önvalónk egy darabját kellene elengednünk. Egy hosszú házasság után, amiben évekig feleségként éltük a mindennapjainkat,  ha elveszítettük a munkahelyünket, ahol évekig dolgoztunk felmerülhet a kérdés, hogy , ki leszek én utána ?

Az elengedés tehát, nem csak a kapcsolat elengedését jelentheti, hanem az identitás újraépítését is. A szakember szerint, ilyenkor  leginkább önismereti munkával segíthetjük a folyamatot.  

2. Elakad a gyászfeldolgozás 

A veszteségeinkre adott természetes válaszreakció, a gyász.

Gyász alatt pedig nem csak a halálesetek feldolgozását értjük. Éppúgy meg kell gyászolnunk egy tönkrement házasságot, párkapcsolatot vagy a munkahelyünk elvesztését is. Mindez pedig nem az akaratgyengeség vagy személyiségzavar jele. Teljesen természetes folyamat. Több oka lehet annak, ha elakadunk a gyászfeldolgozás közben, de általában valamilyen érzelmi elismerés , kifejezés hiánya az ok. Sokan nincsenek is tisztában azzal, hogy feldolgozatlan veszteségektől szenvednek, csak azt veszik észre magukon , hogy képtelenek a jelenben élni és nem csak érzelmi, de testi panaszokkal is küzdenek. 

Jelek, amik arra utalnak , hogy elakadt a gyászfeldolgozás folyamata : 

  • Múltban élés - félelem a jövőtől

Gyakran társul bűntudattal. Gyakori kérdés, a mit kellett volna máshogy csinálni?  

  • Szeretet és fájdalom keveredése 

A szép emlékek felszínre törése, a hiány gyötrő fájdalmával.

  • Testi tünetek 

Általános kimerültség , koncentrációs problémák, étvágycsökkenés vagy akár magas vérnyomás. Mindezek a gyász természetes velejárói. Akkor beszélünk feldolgozatlan gyászról, ha a tünetek a veszteséget követő másfél évben is fennállnak. 

  • Végletes érzelmek és gondolatok

Démonizálás - szentté avatás fekete-fehérsége

Csak akkor dolgoztuk fel a veszteségünket, ha képesek vagyunk az adott személyt értkékeivel és hibáival együtt, elfogadással látni. 

Fontos megjegyezni, hogy a gyász feldolgozása teljes mértékben egyedi. Így annak ritmusa is egyénenként eltérő lehet. 

3. A fájdalom rejtett előnyökkel jár 

Furcsán hangzik nem igaz ? Ám valóban létező jelenség. Például, amikor egy magányos személy szenvedésének kifejezésével megélheti , hogy foglalkoznak, törődnek vele. Ragaszkodni kezd hozzá, mert attól fél, ha jobban lesz, elveszítheti ezt a fajta figyelmet. Freud megfogalmazásában, ezt nevezzük betegségelőnynek. 

A szakpszichológus kihangsúlyozza, hogy mindaz, amit megpróbáltak beléd sulykolni :

  • Temesd el a szomorúságodat!
  • Az idő begyógyít minden sebet!
  • Ez volt a Sors , meg Isten akarata!
  • Légy Erős! 

és társaik, mind egytől- egyig téves információk. Nem lehet elégszer elismételni, hogy a gyász, a veszteségre adott természetes válaszreakció. A feldolgozatlan veszteségek halmozódnak és fokozott negatív hatással lehetnek életünkre. (Éppúgy , ahogy a hátizsákos példában, előbb- utóbb maguk alá temetnek ) . Még több hasznos információért látogassuk el  Frankó Betta szakpszichológus weboldalára . 

Elengedés a gyakorlatban 

Ha felismertük tehát, hogy a hangzatos klisék nem működnek, az elfojtás pedig minden bizonnyal károkat okoz testi és lelki egészségünkben, akkor érdemes lehet megoldást keresnünk, arra a bizonyos , Hogyan engedjem el ? - kérdésre. 

7 lépés, ami megkönnyítheti az életünket:

1. Az idő 

Ha nem akarjuk görcsösen elfelejteni a veszteséget. Fizikai képtelenség , hogy egyik napról a másikra túltegyük magunkat rajta. Idővel azonban, távolodva az eseménytől, már könnyebb dolgunk lesz. 

2. Nehézség kontra lehetőség 

A krízishelyzetekben rejlő rejtett ajándék. Mikor a fájdalom beszűkít minket, hajlamosak vagyunk csak a rosszat látni. Idővel azonban, képessé válunk lehetőségeket látni problémák helyett. Felfedezhetjük, hogy valójában mire tanított minket az adott történés ( mindenből tanulhatunk valamit ) . 

3. Miért ragaszkodunk?

Ha még mindig képtelenek vagyunk elengedni, akkor érdemes feltenni magunknak ezt a kérdést. Milyen hasznunk származik mindebből? Ne tegyük ennyire jelentőségteljessé azt a dolgot, amit elengedni szeretnénk inkább. 

4. Fizikai elengedés - Függőség elengedése

Azt hisszük, hogy ha el akarunk engedni egy bizonyos személyt az életünkből , aki hosszú ideig rendkívül fontos volt számunkra, akkor szükséges minden kapcsolatot megszakítanunk vele. Persze , hogy nehezen megy az elengedés, ha az a személy mondjuk 20 éve életünk fontos szereplője. Biztosan ki kell törölnünk még az emlékét is ? Vagy elengedő , ha csak a szerepeket változtatjuk meg ? Érdekes kérdés, melyet fontos feltenni magunknak ilyen esetekben. 

5. Érzéseink megvizsgálása 

Elsősorban a félelmeinktől kell megszabadulnunk. Mind ismerjük az olyan kezdetű kérdéseket, hogy Mi lesz ha ? - egyedül maradok, nem találok új munkahelyet .. stb. Ezeket kell tudatosan leépíteni. 

6. Kontrollmánia 

Mindent irányítani szeretnénk és rettegünk attól , hogy kiengedjük a gyeplőt a kezünkből. Azt szeretnénk, hogy minden úgy történjen, ahogy azt előre elterveztük. Meg kellene engednünk inkább, hogy az élet olyan dolgokat is mutathasson nekünk, amik nem voltak betervezve - akár jól is kijöhetünk belőle.  

7. Kulcs : a megengedés 

Engedjük meg, hogy érzéseink felszínre törhessenek, éljük meg a fájdalmat, ne álljunk ellen neki. Ha nincs  bennünk ellenállás, idővel könnyebb lesz észrevenni és felismerni a pozitívumokat is. - írja Dr. Hörömpő Andrea . Weblapján további érdekes írásokat olvashatunk , melyet itt érhetünk el.  

Láthatjuk tehát, hogy az elengedés egyáltalán nem könnyű folyamat. A varázsszavak nem használnak, időre és tudatos munkára lesz szükségünk hozzá. Természetesen vannak olyan esetek, mikor az egyén nem képes megbírkózni egyedül a problémával, ilyenkor szakember segítségére van szükség. 

Nagyon fontos, hogy elfojtások helyett járjuk végig a gyászfeldolgozás folyamatát, mert ahogy Singer Magdolna író és gyásztanácsadó mondta : 

Nincs továbblépés, változás, fejlődés elengedés nélkül.

Ha hasznosnak találtad a bejegyzést, oszd meg másokkal is . Hogy időben értesülhess a legújabb bejegyzésekről, kövesd a LélekHatár Facebook oldalát

0 Tovább

Hogyan lehetsz sikeres? Leleplezzük a titkot!

Tinderhuszárok, Instagram sztárok, influenszerek ( véleményvezérek)  , mondvacsinált celebek közt éljük mindennapjainkat és egyre inkább azt látjuk, hogy a siker, tettek nélkül is könnyedén elérhető. Minderre még inkább ráerősítenek azok a  motivációs trénerek , akik elhitetik velünk, hogy elég csak a  jó dolgokra gondolnunk , majd várakoznunk , még be nem következik. Elhisszük, hogy a sikert éppúgy fel lehet receptre íratni, mint a boldogságot. Valójában azonban, a siker vagy a boldogság fogalmát meghatározni sem könnyű, hisz ahány ember, annyiféle élet, vágy és cél létezik. Még nehezebb behatárolni, hogyan és miben mérjük a sikert ? Mihez, kihez képest sok vagy kevés ? Léteznek egyáltalán titkok, melyek leleplezésével útmutatást kaphatunk a sikeres élet eléréséhez ?   

psziché motiváció siker karrier

A siker fogalma és "mértékegysége"

Nekem a nyugalom, neked a hatalom. Neki a pénz, nekünk a hírnév. Nektek a lájkok , nekik a sportautó. Mindenkinek mást jelent a siker, még akkor is, ha hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy bárki számára ugyanazt jelenti. Mérése is attól függ leginkábbb, hogy kihez hasonlítjuk magunkat.

Sikeresebbek lehetünk az akármilyenfalván élő Mariska nénihez képest, ám vajmi kevesek vagyunk Einsteinhez mérve. 

Sikereink helyes értékelése segíthet minket abban, hogy büszkék lehessünk elért eredményeinkre, de ne értékeljünk túl magunkat.  Egy hatalmas! titokról azonban, érdemes rögtön az elején lerántanunk a leplet : befektetett munka nélkül, nincsen siker. Hú , de nagy dolgot mondtam most. Nevetségesnek tűnik, ám jól láthatjuk, hogy mégis ezrek hiszik el azt, hogy minden csak a gondolatainkon múlik. ( Bár valóban rendkívül fontos azok kordában tartása és érzelmi intelligenciánk fejlesztése, ahogy azt korábbi cikkeimben itt és itt felvázoltam már, ám nem úgy, ahogy az önjelölt "szakemberek" nyomják le a torkunkon.)

Így tehetett szert százezres nagyságrendű követőtáborra Szabó Péter, Oravecz Nóra és több ezer társa is. Elhitették az emberekkel, hogy nincs lehetetlen, bármit elérhetsz, csak akarni kell  és, hogy kizárólag saját gondolataink állhatnak a boldogulás útjába. Magyarul , sikeresen eladták a semmit. 

Motivációs előadás a népbutítás oltárán Szabó Pétertől:

Azt azonban elfelejtették közölni, hogy nem csak úgy a semmiből váltak ilyen sikeressé. Önmagukat köpik szembe minden egyes alkalommal, mikor azt állítják, hogy nincs más dolgunk, mint hinni valamiben. A nagy francokat! Hiszen ők sem így lettek ennyire népszerűvé. Oravecz Nóra például végig azt állította, hogy ő mindezt a véletlennek és kitartásának köszönheti, holott konkrét brandet épített fel, a marketing stratégiája is már az első lépéseitől nyomon követhető. Ráadásul, 

óriási butaság elhinni egy Social Media Managernek, hogy sikerének semmi köze a marketinghez, az pusztán a véletlen műve... 

Még mielőtt a torkomnak ugranának a kedves olvasók, nem szeretném leszólni sem Szabó Pétert , sem  Oravecz Nórát, pusztán csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy mennyire hiszékenyek is tudunk lenni, mi emberek. 

Példájuk jól mutatja ugyanis, hogyan  kurvultak el a sikereink. Ilyen és ehhez hasonló teljesítményekhez mérjük magunkat, majd elkönyveljük, hogy mennyire szerencsétlenek vagyunk. És siránkozunk naphosszat azon, hogy ilyen sikertelenségben kell leélnünk az egész életünket. De tényleg ilyen sikerekre szomjazunk ? Ha igen, akkor ne is olvassunk tovább, nincs értelme. Ha viszont valódi sikerekre vágyunk, akkor érdemes maradnunk. 

A Sikeres élet titka

Mondtam én , hogy megéri maradni :) . Most választ kaphatunk arra, hogy miért is lesznek sikeresek egyesek. Nem azért mert okosak és még csak nem is a szerencsén múlik . De akkor min ? Valóban mindenkinek mást jelent a siker ?

Sikeres Karrier

Bizonyára mindannyian kerültünk már olyan helyzetbe, mikor egy ismerősünk arról dicsekedett nekünk, hogy mekkora sikert könyvelhet el, hiszen előléptették a munkahelyén, miközben mi a pokol kénköves bugyrában éreznénk magunkat attól, ha egyetlen napot is ott kellene dolgoznunk. Vagy azt látjuk, hogy valaki a cukrász karrierjében tudott kiteljesedni, mi pedig kínszenvedésként élnénk meg, ha egész nap a sütőnél kellene állnunk. Valaki regionális vezető lesz annál a cégnél, ahol 20 éve dolgozik, s nyilván sikerként éli meg, miközben más azt sem tudja megérteni, hogyan lehet ennyi ideig egy helyen dolgozni. Jól látható tehát, hogy karrierutak tekintetében is mindenki mást él meg sikerként.

A jelenséget Kenneth Brousseau és kutatócsoportja is megfigyelte, mely alapján végül 4 féle karrier utat különítettek el egymástól: 

  • Szakértői 

Egyetlen szakmai terület mellett való elhatározódás. A változás a tudás elmélyülésében nyilvánul meg és ez válik a siker fokmérőjévé. Az egyén a munkáját hivatásként éli meg. Szakmai életútját magasfokú stabilitás jellemzi. Ilyen például az orvos . 

  • Lineáris

Cél az ún. ranglétra megmászása. A siker fokmérője az előrejutás.

  • Spirális 

Átlagosan 5-7 évente a megszerzett tudás birtokában , új ismeretek elsajátítása mellett, más területek kiaknázása. Például, mikor többéves klinikai pszichológus praxis után, az egyén munkaerőkiválasztási szakemberré képzi magát. 

  • Átmeneti

" A következetlenség következetes mintázata. "

2-4 évente váltanak munkát, jellemzően merőben mást, mint amit előtte végeztek. 

Egy szakmai életút azonban, csak akkor lehet valóban sikeres, ha a gondolkodásmódunk és belső vágyaink szinkronban vannak egymással. Ha a fogalom, amivel leírjuk a sikert, nem külső forrásból származik. Például , nem azért akarunk mérnökök lenni, mert otthon úgy szocializálódtunk, hogy a sikeres emberek ilyen szakmát választanak maguknak. 

Sikeres élet

Ahogy azt a legelején fejtegetni kezdtem, talán vannak titkok, melyek közelebb vihetnek a sikerhez.  Kutatók szerint igenis vannak ilyen receptre felírható tippek a siker eléréséhez.  7 év - 500 interjú után Richard St. John elemző , a sikeres élet titkainak leleplezésében arra jutott, hogy 8 dologra lesz szükségünk: 

  • Szenvedély 
  • Munka 
  • Vesd bele magad valamibe! 
  • Koncentrálj !
  • Told magad előre! - Juss túl a korlátokon!
  • Szolgálat
  • Ötletek
  • Kitartás

A titok tehát, kitalálni azt a valamit , amit képesek  vagyunk szenvedéllyel csinálni, amellett mindvégig kitartani és minden akadályt legyőzve folyton haladni előre - miközben egy nagyobb célt szolgálunk . Nem is tűnik olyan nehéznek,  igaz?

Két órás előadás 3 percben itt. 

Megfogalmaztuk tehát, hogy mit nevezhetünk sikernek, hogyan mérhetjük . Megfejtettük a sikeres élet és karrier titkait. Már csak egy dolgunk maradt: saját képünkre kell formálnunk a tanultakat. Sok sikert kívánok mindenkinek ! :)   Oszd meg másokkal is , ha hasznosnak találtad. Hogy időben értesülj az új bejegyzések megjelenéséről, kövesd a LélekHatár Facebook oldalát.

0 Tovább
«
123

LélekHatár

blogavatar

Inspiráció, lélek, párkapcsolat, testi - lelki egészség, fejlődés, tudatosság a mindennapokban. Történetek - történések, őszinte sokszínűség egyetlen nő tollából.

Lélekhatár a Facebookon

Utolsó kommentek