Látszólag teljesen ellentmond egymásnak ez a két szó. Ha társam van , hogy lehetek magányos ?

párkapcsolat magány hiány

Könnyedén. Nem mindegy, hogy két ember együtt vagy csak egymás mellett él. De mit is jelent pontosan a társas magány kifejezés?Hogyan jutunk idáig? Miért maradunk benne egy ilyen kapcsolatban? És mi a megoldás? 

Egyedüllét= Magányosság? 

Sokan gondolják azt, hogy aki egyedül van az magányos, akinek pedig társa van, az nem érezheti magát egyedül.  Ez hatalmas tévhit. 

A társunk mellett átélt magányosság érzése ezerszer rosszabb, mint ha csak szimplán egyedül élnénk . 

Alapvetően mindannyian társra vágyunk , szükségünk van a "tartozok valakihez" érzésre. De nem mindegy, hogy milyen áron . 

Mindenkinek szüksége van arra, hogy „kétszemközt” legyen önmagával, olyan dolgokkal foglalatoskodjék, amelyek fontosak, feltöltődést, örömöt jelentenek számára.

A magány megöl

Szó szerint. Túlélésünk szempontjából mindig is fontosak voltak a közösségek, az emberi kapcsolatok. Ezek nélkül nem csak a lelkünk , előbb- utóbb a testünk is megbetegszik. A tartós magánytól csökken a szervezetünk ellenállóképessége, nagyobb eséllyel betegszünk meg. Hajlamosak leszünk a depresszióra, szorongásos zavarokra. 

Az ördögi kör

A tartós magányosság érzésétől megváltozik az ember gondolkodásmódja is és nem a pozitív irányba. Gondolkodását meghatározza az önvédelem. Szorongóvá és pesszimistává válik. Nem bízik magában, így másokban sem. Ritkábban jár el társaságba, nehezen alakít ki új ismeretségeket. Azt gondolja nem elég értékes ahhoz, hogy mások elfogadják, szeressék. Ezáltal az élettere még jobban beszűkül. 

Együtt és mégis egyedül

Kétféleképpen juthatunk el ebbe az ellentmondásos állapotba . 

Az egyik verzió, mikor már a kapcsolat elején sem szikrázik körülöttünk a levegő, de a kölcsönös szeretet összetartja a két embert. Tudjuk, hogy ez nem a nagy szerelem , mégis tudatosan vállaljuk ezt, csak, hogy ne legyünk egyedül.

Az emberek többsége fél kettesben lenni önmagával.

És a társadalom is azt sulykolja belénk , hogy párt kell találnunk. Ilyenkor fizikai értelemben nem vagyunk egyedül, de lelkileg igen. 

A másik verzió , mikor útközben veszítjük el a párunkat. Nem a szó szoros értelemben, hanem lelkileg. Valami megváltozik. A kezdeti vágy kihűlni látszik. A közös érdeklődés egyre inkább távolodik egymástól. Nincs már miről beszélgetni. Marad a napi rutin, a megszokott mozdulatok és mondatok. 

Milyen napod volt ? - Jó 

Neked ? - Nekem is 

A legfontosabb dolgok megbeszélésén kívül, nincs több téma. Nem őszinte az érdeklődés egymás iránt. Ritkulnak a közös programok, vagy teljesen el is tűnnek . 

"Reggelinél ül a két öreg s az asszony, szokásától eltérően a kettévágott zsemle felső felét veszi el. A férj rácsodálkozik: "Azt hittem, az alsót szereted! Mire az asszony: " Igazság szerint, azért mondtam le mindig a felső részéről, mert azt hittem, az neked ízlik jobban." Mire a férj:" Én meg a te kedvedért ettem mindig a felsőt, pedig az alsót jobban szeretem!"

Az intim együttlétek száma is lecsökken, s az a kevés is megszokottá válik. Sokan próbálnak meg ilyenkor beszélni a problémákról. Viszont, több sikertelen próbálkozás után, ez is megszűnik. Tévesen azt gondolják, ha nem beszélünk a gondokról, akkor azok nincsenek is. 

A házasság börtönében élni semmivel se jobb, mint a szó eredeti értelmében. 

Mást akar a nő és mást a férfi 

Sokszor fordul elő az, hogy  a kapcsolat az egyik fél szerint teljesen jól működik, még a másik fél szerint romokban az egész . 

McGoldrick, a nemek eltérő lélektani sajátosságainak kutatója szerint, még a férfi kiélheti a házasságban az érzelmi céljait, addig elképzelhető, hogy a nőnek éppen a gyengédségre vonatkozó vágyai nem válnak valóra. 

Tiszta lakás, vasalt ingek, finom ételek és egy hangos szót sem hallani. A férfi szerint idilli állapot. A nőnek viszont ez a "nyugi" cseppet sem elégíti ki a vágyait. 

"A férjem hazaér a munkából, Nintendo bekapcs, a "Mi volt ma?" kérdéssel el is intéződött az aznapi beszélgetés. Meg sem hallja, ha néha olyasmiket mondok, hogy a főnökömet lefejezte a Combino a Nagykörúton… Szerintem ez nem élet, pláne nem szerelem!" – mondja egy két éve házasodott fiatal nő. 

Mazochisztikus gondolkodásmód

De miért maradunk benne egy olyan kapcsolatban/házasságban mely nyilvánvalóan nem tesz minket boldoggá ? 

Számtalan választ hallottam már erre a kérdésre: 

  • - Megszoktam 
  • - Nem akarok egyedül maradni 
  • - A gyerekek miatt 
  • - Már túl késő 
  • - Nekem ez jutott 

"Egyszer csak megcsörrent a lány mobiltelefonja, nem sokkal később a fiúé is. Ki-ki a saját telefonbeszélgetésébe merülten megebédelt, majd mobillal a fülükön távoztak. Szerintem meg voltak róla győződve, hogy "együtt" ebédeltek!"

Mielőtt végleg lezárnánk a kapcsolatot, tegyük fel magunknak a következő kérdéseket: 

Jelen van -e még a szeretet a kapcsolatban ? 

Szeretnénk-e azt rendbe hozni, újra felépíteni ? 

Hajlandóak vagyunk- e tenni ezért ? 

Képesek vagyunk -e a másik szemüvegén keresztül is látni a dolgokat? 

Ha a válaszok többsége igen, akkor adott a feladat. 

De mit tehetünk azért, hogy kapcsolatunkat elmozdítsuk erről a pontról? 

Ha az mellett döntöttünk, hogy ilyen - olyan okból,de a  párunk mellett maradunk, kötelességünk tenni valamit, saját boldogságunk érdekében .

Sok éve együtt élő, boldog párok szokták azt mondani, hogy a titok az egymásra figyelésben rejlik. Nem szabad hagyni, hogy a mindennapi rutin feleméssze a kapcsolatot. 

Fontos a kettesben eltöltött minőségi idő. És persze itt nem az egymás mellett televíziót kapcsolgatós estéket értik. 

Ha valóban tenni akarunk azért, hogy a kapcsolat jól működjön és ne égjen ki , akkor keményen dolgozni kell rajta. Mindkét félnek!

Üljünk le és beszélgessünk. Nyíltan. Rágjuk át magunkat a problémákon . Keressünk közösen megoldást. 

Hozzunk vissza az intimitást. Figyeljünk egymásra. Szervezzünk közös programokat.  

Nem törvényszerű az, hogy a szerelem elmúlta után boldogtalanná váljon a kapcsolat. 

Az egyik kedvenc filmem remekül bemutatja a társas magány kialakulásának folyamatát, magát a jelenséget, és a megoldást is a problémára. 

A gyerekek kirepülése után újra kettesben marad a pár. Megszokásból, rutinból élik az életüket. Kiveszett az intimitás a kapcsolatból. Csak a megszokás van . Tipikus példája a fentebb említetteknek, mikor a férj azt hiszi minden rendben van, a nő viszont rendkívül magányos. A párterapeuta segít nekik megoldani a problémákat. 

Amit még mindig tudni akarsz a szexről:

Ha viszont úgy érezzük már nincs mit tenni, zárjuk le.Még mindig jobb egyedül, mint egy rossz kapcsolatban!

 A magánytól való félelem miatt szereznek maguk mellé valakit, akivel aztán társas magányban élnek tovább. Egy nő ne a férfi, hanem maga miatt legyen nő!