Rémálom négy keréken 2. felvonás

Nem mondom , hogy el vagyunk átkozva ( á, biztosan nem ) , inkább úgy fogalmaznék , hogy egy ideje úgy kóválygunk már az élet rögös útjain , mint az a bizonyos gólyafos a levegőben. Aki olvasta korábbi bejegyzésem ( http://outsider.reblog.hu/remalom ) az tudja, aki pedig nem, annak mesélek kicsit az előzményekről, majd folytatnám a kalandozások sorát.   

Na szóval, úgy esett, hogy vásároltunk már néhány használt autót  az évek során, aztán szívtunk mindegyikkel, mint a torkos borz . Rohadtunk le autópálya mellett, hazafelé félúton, bérelt autóval, sőt, még trélerrel is. lásd.: belinkelt bejegyzés. S ha bárki azt gondolná, hogy azóta már az oldalunkra pártolt  a szerencse, hát el kell keserítenem (vagy felvidítanom) , de azóta is jó messzire kerül minket. Jó hír viszont, hogy úgy belejöttünk már a problémák megoldásába, mint cigány lova a koplalásba

Nézel, mint borjú az új kapura

Négylábú szőrős gyerekünk mellé kerestünk párt már egy ideje, mikor is szóltak az egyik faluból, hogy lettek kiskutyák, elhozhatunk egyet, ha még mindig szeretnénk. El is robogtunk érte úgy 70 kilométert. (mindent a gyerekért)  Megvolt a nagy öröm, cuki a kutya, szerelem első látásra, ahogy lenni szokott az állatszerető emberek esetében. Az élet szép. Vagy mégsem ? 

Hazafelé igyekezvén kifordultunk egy nagy kereszteződésből, mikor is az autó szíveskedett megállni alattunk. Se kép - se hang. Puff neki. Mint, ahogy azt már említettem, egész megedződtünk az évek alatt, így kiabálás, puffogás helyett, csak bambán bámultunk magunk elé, ölemben a kiskutyával, ki szerencsére békésén aludt. 

A gondolkodásunk, épp amiatt, hogy olyan sokszor kerültünk már ilyen helyzetbe, egészen átalakult. Nem struccpolitikát folytatunk, azonnal megoldás kereső üzembe kapcsolunk.  Találtunk  is gyorsan , csak épp kicsit drága mulatság az az autómentő. 25 ezer forintból sikerült is hazahoznunk újonnan örökbefogadott gyerekünket. Na persze azon kívül , hogy ismét leszegényedtünk , mint a templom egere, meg kellett oldanunk a szerelőhöz jutást és a 80 ezer forint szerelési díj kipengetését is. Mit volt mit tenni. Abban a hónapban fogunkhoz vertük a garast és hallgattunk nagyokat, mint süket disznó a búzában.

Legalább az ebek boldogok :)

 

élettér

Pénz beszél, kutya ugat

Győr- Moson - Sopron megyében élünk,  párom Ausztriában dolgozik. Ejj, de szépen hangzik igaz-e ? Csakhogy albérletben élünk, mely esetünkben 130 ezer plusz rezsit jelent havonta. Az ingázás miatt rengeteget költünk benzinre, s mint azt az előzmények is jól mutatják,

mi tartjuk el az autószerelőt is. 

Így esett, hogy vállaltunk hétvégi munkát , újságkihordást a sógoroknál. Ez annyiból áll, hogy szombat éjjel kirakjuk nekik az olvasnivalót, vasárnap délután beszedjük ami nem kellett nekik , majd bezsebeljük a lóvét. Jó lenne ha így lenne , de itt is van ám kutya elásva, no meg kecskére bízott káposzta. 

Saját autóval, saját benzinköltségen kell mindezt végrehajtani. Az esetek többségében azonban, még így is megéri csinálni, pláne nekünk, akik olyan csórók néha , hogy  éhes disznó módra, makkal álmodunk.

De nem is mi lennénk, ha minden simán menne. 

Csak helyettesítünk, tehát két hétvégén megyünk  , s persze mindig olyankor jön a galiba. Kétszer rajtoltunk már bérelt autóval, mert a mi drágánk nem bírja azt a rengeteg kilométert, amit havi szinten beleteszünk. Az egyik bérelt járgány , olyan volt mint valami traktor, örültem, hogy felcaplattunk vele a hegyre, annak meg még inkább , hogy jobb belátásra tért és nem kellett Ausztriából trélerrel hazajönni. A másik bérelt kicsikébe az újságok nem akartak beférni, de végül azt is megoldottuk. Kis dolgokra nem adunk, a nagyokkal meg nem foglalkozunk.

Most hétvégén viszont, újra üldözőbe vett minket a balszerencse. 

Magyar, magyarnak farkasa

Párom este 8- kor hazavágódott a munkából , hogy indulhassunk a másikba. Igen ám, de elszakadt a gázbofdenünk.....Hahh, ki gondolta volna, mi ? 

Telefonáltunk a fószernek, akit helyettesítünk, hogy úgy esett, hogy megesett, aztán most mi legyen? Intéztek nekünk autót, amiért bebuszoztunk a városba. Ott kiderült, hogy ho - ho! nem ám ingyen kapod az autót,mit képzelsz te magadról, fizesd ki szépen, hogy kihordhasd másnak az újságot. Főnök, (azt hiszi nekünk is az, de nem) nagy bölcsen megjegyezte, nincs ám semmi ingyen a mai világban. Ktsög.Khm.Ezúton is csókoltatom.

Teletankoltunk a Transportert és nekivágtunk az éjszakának. Másnap ugyanaz a kör csak visszafelé, éjjfélre hazaérkezés. Vicceltem. Ez csak akkor van így, ha saját autóval mész. 

A boss, volt olyan aranyos és felhívott minket vagy négyszer , hogy hova tegyük le neki az autót, kinek fizessük ki a pénzt , de hogy mi hogyan fogunk hazajutni az éjszaka közepén, hát az ugyan már ne az ő gondja legyen.

Így éjjel rendelhettünk taxit, aki befuvarozott a városba , majd béreltünk egy autót is 8000 Ft áron, hogy legyen mivel hazamennünk. A munka el lett végezve, csak kár, hogy mi fizettünk érte, nem pedig fordítva. Tudom, tudom , jó nagy marhák vagyunk. Mert ,hogy mi szükségünk volt erre a körre, azt én is csak annyira értem , mint tyúk az ábécét. 

Summa summárum ez már nem rémálom, ez a kőkemény kismagyar valóság. Bérelt autókkal, lerobbanásokkal, bárány bőrbe bújt farkasokkal. De legalább belejöttünk már, mint kiskutya az ugatásba. 

Ui.: Nem jutott eszembe több állatos szólás - mondás és egy hete már az autónk is működik :)

 

0 Tovább

Rémálom négy keréken

Ha az ember  lánya arra adja a fejét, hogy jobb élet reményében Győr- Moson - Sopron megyébe költözik, hamar rá kell majd jönnie, hogy csak úgy lesz kolbászból a kerítés, ha a határ túloldalán vállal állást. Az albérletárak ugyanis alsóhangon 85 + rezsinél indulnak a hűség városában, ami lássuk be, kétkezi munkáért kapott tisztességesnek nevezett fizetésből is aligha kifizethető ( még akkor is, ha egyesek szerint az átlag kereset 300 ezer Ft. körül mozog). Na szóval, ha már feldolgoztuk a felismerést, akkor tovább gondolhatjuk mi kell ahhoz, hogy megvethessük a lábunkat a mára már igencsak telített Burgenlandban. Sok minden kell tudjuk, de az első és legfontosabb talán, hogy legyen autó a munkába járáshoz. A mi kálváriánk erről a pontról indult, s ha nem velünk esett volna meg, én magam sem hinném el, hogy vannak ilyen szerencsétlenek, mint amilyenek mi voltunk.  

élettér mindennapok

Az első Oh my God!

Történetünk tehát 2 évvel ezelőtt kezdődött, amikor is hosszas huzavona és többszöri magyarországi nekifutás után, végre sikerült állást találni a sógoroknál. Kivettünk egy albérletet ott, ahol csak a város hűséges és elhittük , hogy most aztán minden sínre kerül. Igen ám, de mint mondottam volt, ahhoz ,hogy kijárhassunk dolgozni, szükség lesz egy járműre is - és itt nem feltétlen állja meg a helyét a bicikli. Szokás ugyanis errefelé, hogy brigádok járnak együtt ,minden héten az éppen soros (nem György! khm.)  autójával és így csökkentik a benzin költségét. Mit volt mit tennünk, fejest ugrottunk a használt gépjárművek hirdetéseinek tengerébe.   Mivel az anyagi keretünk igencsak szűkös volt (köszönhetően a két havi kauciónak, amit előző hónapban csengettünk ki) , így nem igazán válogathattunk a kínálatban. Sikerült szereznünk egy Opel Kombit reális áron, mely úgy tűnt, valóban teszi majd a dolgát, ahogyan azt az eladó is mondta. Létrejött az adásvétel és megtörtént az átírás is, gondoltuk, a célegyenesben vagyunk. 

300 km-re élünk a szüleimtől , így anyagi helyzettől függően, egy - két havonta tudunk hazajárni. Egy szép reggelen neki is veselkedtünk az útnak az új szerzeményünkkel, mikor is úgy kb. 50 km megtétele után, furcsa hangot hallatott és az autópályáról legurulván, végleg felmondta a szolgálatot. Ott vesztegeltünk  a dugig pakolt autóval, egy kukoricaföld mellett. Már távol a lakhelyünktől, de még igencsak messze a szülői háztól és fogalmunk sem volt róla, hogy mit tehetnénk. Hívtuk a kedves eladót, aki természetesen, ahogy az elvárható volt, nagy ívben ... a fejünkre. Szerencsénkre a szombati napnak köszönhetően egyetlen autószerelő sem volt elérhető , de még az autómentős ismerősünk is csak másnap tudott volna kimenteni minket. 

Órákig rostokoltunk ott, mire éjfélre értünk jöttek egy másik autóval, amibe átpakoltunk és én elindulhattam az Alföldre, még szívem csücske átszállt az autómentőbe és a lerobbant kombival együtt visszaszálították a kiindulási pontra (borsos áron). 

Hétfőn a szerelőnél kiderült, hogy az egész motor úgy kuka , ahogy van és választhatunk a motorcsere vagy a motor nélküli kasztni között. Természetesen egy deka félretett pénzünk sem maradt már addigra és , hogy minden klappoljon az osztrák munka is dugába dőlt, köszönhetően a magyar főnöknek , aki folyton elfelejtett fizetni ( ezért vált szállóigévé errefelé is, hogy jajj, csak magyarnak ne dolgozz kinn). Nem tehettünk tehát mást, mint hogy eladtuk  alkatrésznek a kicsikét, az eredeti ár csekély hányadáért. 

A tényleg "Ver az Isten!" gondolatok végső tudatosulása

Autó nélkül maradtunk és egy darabig nem is várt más ránk, mint a bicikli és a tömegközlekedés. (Mondjuk a kedvünk is elment bármilyen ilyen jellegű akciótól.) Viszont haza továbbra is menni kellett valamivel, így igénybevettük az autóbérlés szolgáltatást, ahogy arra azelőtt is volt már precedens. Ismertük az üzemeltetőt, sosem volt vele problémánk , így nyugalommal ültünk be a járműbe, amit 6000 Ft-os napi áron adnak oda. -  Már amennyire nyugodt lehet az ember ilyen drága mulatság elkövetésénél. - 

Nagyjából félúton jártunk már a Győr - Moson ; Bács - Kisun megye távon , amikor is furcsa hangot hallottunk és én láttam is valamit elszállni az autóról. Elszakadt az ékszíj, elment a szervo és nem maradt töltés - azt hiszem ez történt, bár mielőtt bárki nyáladzva ütni kezdené a klaviatúrát, hogy mekkora barom vagyok, szeretném tudatni , hogy fogalmam sincs az autók mechanikájáról , de nem is erről szól a bejegyzés).

Na szóval, újfent megadta magát alattunk egy autó, amiért még napidíjat is fizettünk.

Kinyomtuk a lelkét is annak a szegény kocsinak, de muszáj volt hazaérni mielőtt besötétedett volna, hisz világítást sem tudtunk kapcsolni .... Otthon aztán nagy szerencsénkre édesapám ért kicsit a szereléshez , így a két férfiúnk egy fél napos munkával helyrehozta annyira a járművünket, hogy másnap gond nélkül érhessünk vele vissza a kölcsönzőbe. Kifizettünk 24 ezer forintot a hétvégéért és egy időre letettünk a bérlésről is.

Kétszer nem történhet meg ugyanaz ! - Dehogynem.

Egy évünk ment rá erre a szarakodásra, már elnézést, de jobb szót nem találtam. Ez idő alatt sikerült találni egy másik osztrák munkahelyet, ahol meg is becsülik az embert és nem felejtenek el fizetni. Az autó kérdés azonban újból felütötte a fejét, hisz itt is nagy szükség lett volna rá. Nem tudtunk mást tenni, minthogy kölcsön pénzből! beruháztunk az előző esetből okulván, egy drágább autóra, remélvén, hogy nem fog bedögleni egy hét alatt. Hát nem sokkal bírta tovább....

És vajon mit mondott a szerelő ? Ki nem találtam volna! Hát persze, hogy motorcsere.

Természetesen már itt is megtörtént az átírás, ami tudjuk jól, hogy szintén nem 2 - 3 ezer Ft, valamint az autó vételára is fél millióra rúgott. Így ezúttal amellett döntöttünk, hogy helyrehozatjuk a négykerekűt. 

Itt fontos megemlíteni az ún. szavatosságot, melyet elvileg az eladó vállal a jogszabályok által előírt módon. Eszembe jutott ugyanis, hogy a javíttatás költségét másodszorra már nem nekünk kellene állni, hisz ismételten az eladó seggfejségének köszönhetjük, hogy nyakig ülünk a trutyiban. Azonban: 

"Az első kérdés ezzel kapcsolatban, hogy mi lett rögzítve az adásvételi szerződésben.

A jogszabály egy év szavatosságot ír elő amennyiben az adásvételi szerződésben ez nincs másképpen rögzítve. Szavatosság körében a Vevő kérheti a kijavítást, másodsorban a megfelelő árleszállítást vagy el is állhat.

Ha a szavatosság kizárásra került  a szerződésben, akkor nincs esély semmilyen igény érvényesítésére.

Amennyiben nem került kizárásra, akkor bizonyítani szükséges az igényérvényesítéshez. Ennek körében a hibás teljesítésből eredő jogok gyakorlása érdekében a bizonyítási kötelezettség arra terjed ki konkrétan, hogy a hiba oka az adásvétel időpontjában az autóban megvolt.

Felvetendő kérdés lehet, pl. hogy hány éves az autó, mennyit futott, és mi a pontos hiba? Ez azért fontos, mert általánosságban elmondható, hogy az eladót a használt autóért a használtság mértékével arányosan csökkent mértékű szavatosság terheli. Ez tehát azt jelenti, hogy pl. egy 200 000 km-t futott autónál nem feltétlenül minősül hibás teljesítésnek, ha kopóalkatrészt a vételt követően a Vevőnek rövid időn belül ki kell cserélni, mert az éppen akkorra kopott el. "

Forrás: http://drvargazsanett.hu/jogi-tudnivalok-hasznalt-auto-vasarlashoz/

Sem időnk, sem felesleges pénzünk nem maradt ügyvédre, így szavatosság ide vagy oda, kénytelenek voltunk mi kijavíttatni a hibát, természetesen saját költségen. De ha mindez még nem lett volna elég, a motorcsere sem ment simán. Nem találtunk ugyanis ilyen típusú motort kiszerelve, csak autóstól, azt is Esztergomban. 

Így béreltünk egy trélert és megvásároltuk a nem kevés összegbe kerülő külföldi papíros autót, hogy kizsigerelhessük és általa a másik autó működőképessé váljon. De talán nem is mi lettünk volna, ha ezt a kört izzadtság nélkül ússzuk meg. 

Már hazafelé tartottunk a bérelt trélerrel, rajta az alkatrésznek szánt autóval, mikor  ismét beütött a krach és defekttel lerohadtunk a főút szélén, egy kamionos vállalkozás előtt. Az ember talán már meg sem lepődött azon, ami ezután történt. 

A tulajdonos ordítva szaladt ki hozzánk, miközben nyáladzva fröcsögte a szitkait a képünkbe, mondván mi a ...-t képzelünk mi magunkról, hogy előtte merészelünk megállni, azonnal takarodjunk onnan, mert ránk hívja a rendőröket. Miután mondtuk neki , hogy defektet kaptunk, csak még hangosabban üvöltött, hogy őt nem érdekli , akkor is takarodjunk el onnan vagy legalább guruljunk hátrébb és köszönjük meg, hogy eddig nem hívta a közeget. 

Órákig álltunk ott, közben ki - be jártak a kamionok, de senki nem kérdezte meg tőlünk , hogy segíthetne- e vagy csak jókedvünkben álldogálunk ott. A munkaidő lejárta után , a nagyfőnök gőgösen távozott slkmercijével, majd a biztonsági őr volt az első, aki az esti műszakra jövet  megkérdezte, mit csinálunk ott. Sajnálkozó tekintettel, szinte értetlenül állt a dolog előtt, hisz a szerelők mindvégig a telephelyen tartózkodtak és már rég ott se lennénk ha segítettek volna ... Nos, igen, a sokadik agyvérzésemet éltem már át akkoriban. Végül a tréler kölcsönzője méltóztatott kijönni segíteni nekünk, mire már 4 csavarkulcs tört el a beszorult csavaron. 

Summa summarum, a motorcsere sikerült, a másik autót eladtuk alkatrésznek és most van egy viszonylag használható gépjárművünk, majdnem egy millió! forintért. Mondanom sem kell, hogy azóta is kiráz a hideg, ha az autóvásárlásra gondolok. 

Tanulság? Fogalmam sincs. Tapasztalat, na, az van , szatyorral... 

0 Tovább

10 dolog , amit egy különleges embertől tanultam  

 Rendkívül szoros kapcsolat volt a miénk, a generációs szakadék ellenére is. Úgy értettük egymást, hogy a külső szemlélőnek sokszor fogalma sem volt róla, hogy ezek meg min nevetnek. 1921-ben született szegény családban, 13 éves korától szolgáló volt egy gazdag kúrián,férjhez ment egy, a szomszédok által kommendált (ajánlott) férfihoz, világra hozta édesanyámat  és átélte a világháború borzalmait is. Később aztán hozzánk költözött és élete végéig minket segített. Ő volt a nagymamám, akitől annyi bölcsességet és életörömöt kaptam 20 évnyi ismeretségünk alatt- mert, csak ennyi jutott nekünk, hogy egyetlen Coelho vagy motivációs tréner sem adhatott volna többet.

 


élettér

1. Segíts magadon, az Isten is megsegít! 

Nem elég reménykedni, tenni is kell érte, ha el akarsz érni valamit. Ha minden tőled telhetőt megtettél és mégsem sikerült, akkor annak valószínűleg nyomós oka van. Nem a te utad, nem az a férfi , akit neked szántak, nem a te sorsod. Fogadd el és menj tovább. Ugyanis azzal , hogy folyton csak panaszkodsz még a dolgok változatlanul rosszak maradnak, sőt...  Kiút sem lesz mindaddig, még nem vagy hajlandó elfogadni, hogy te is felelős vagy a jelenlegi helyzetedért. Nyilván, a betegségeket nem ebbe a kategóriába soroljuk, bár példamutató volt az is, amilyen méltósággal viselte azokat.

Könnyű a világot vagy éppen a szomszéd Mariska nénit hibáztatni mindenért, miközben az áldozat szerepében tetszelegsz.

Mindig mindenhez úgy állt hozzá, mint megoldandó feladathoz, amit ha úgy látott,hogy valamilyen okból kifolyólag mégsem tud megoldani, egyszerűen elengedte maga mellől és nem rágódott tovább rajta. Ezért nem ismerte hírből sem a stressz vagy a depresszió fogalmát - hosszasan magyaráztam neki , hogy mit is jelentenek ezek pontosan.

Úgy vélte , hogy ha az ember tisztességgel teszi a dolgát , akkor nem lehet baj.  

2. A sírás nem szégyen 

A síráshoz általában úgy állnak hozzá az emberek, mintha valami bűnös dolog volna. Pedig igazán jótékony hatással bír, főleg hamár fojtogatja az érzés. Megkönnyebbülést hoz, ha szabadjára engeded az érzelmeid, akkor is, ha ezt mások előtt teszed. Sosem szabad szégyellni, hisz ettől még nem leszel gyenge ember.

Felesleges folyton felvenni az álarcot és megjátszani , hogy minden rendben, ha egyszer egyáltalán nincsen úgy.  

3. A nevetés gyógyít

És nevettünk, sokat és mindenen. Öniróniával saját szerencsétlenségünkön, örömmel a boldog pillanatokban, vagy csak úgy, mert ahhoz volt kedvünk. Sokat mesélt a régi időkről, én pedig elszórakoztattam a saját korosztályom dolgaival, történéseivel. Neki még óriási újdonságnak számított a telefon - mindig hangosan hallózott  és őszintén rácsodálkozott, hogyan lehetséges az, hogy a több száz kilométerre lévő rokon hallja, amit mond. Egyszer pedig még az mp3 lejátszómra is neki tetsző régi nótákat tettem, majd rávettem, hogy dugja a fülébe a fülhallgatót.

Olyan hangosan énekelt , hogy valószínűleg az egész utca hallotta.

De vele még tv -t nézni is óriási élmény volt, hisz folyton elhitte, hogy amit ott lát, az a valóság , így mindig nagy nevetés lett a vége, ha a filmélményekről kezdtünk beszélni. Egyszerűen csak Öröm volt mellette az élet.

4. Kis dolgokra nem adunk, a nagyokkal nem foglalkozunk

Mondván, a kisebb problémákon kár idegeskedni, a nagyobbakon , amiken meg úgy sem tudunk változtatni, azokon meg felesleges. Sokat segített ez anno az iskolás éveim alatt . Megtanított egy kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb  életre.  Már tudom , hogy nincs az az élethelyzet, amiből ne lenne kiút és nincs olyan probléma sem , amire ne lenne megoldás.

Ha a helyzet elkeserítőnek tűnik, vizsgáljuk meg más nézőpontból is, talán rossz oldalról közelítettük meg azt.

5. A harag rossz tanácsadó

Van, hogy az embert elragadják az érzelmei és olyat tesz vagy mond , amit később megbán . Mindenkivel előfordul, ahogy vele is megesett néha. Amit viszont érdemes volt megtanulni tőle az az, hogy tudni kell bocsánatot kérni és megbocsájtani. Könnyedén felemészthet a saját haragod, amivel nem a másiknak, sokkal inkább magadnak ártasz . 

6. Kerüld a pletykás embereket

Mert aki veled pletykál,az rólad is fog. Jobb, ha nem tud mindenki mindent rólad. Nem kell az orrára kötni a szomszéd Kati néninek , hogy mik folynak otthon a négy fal között. Ahogy Kati nénit sem kell hagyni, hogy lelkesen mesélgessen a 6. utcában lakó Józsi bácsi anyagi helyzetéről.

Egyszerűen jobb, ha mindenki a saját háza táján sepreget, így van ez rendjén . És ebből lesz a kevesebb gond. 

7.  Megérdemelsz egy jó fiút magad mellé

Rendkívül sokat tanultam általa és tőle arról, hogyan kell értékelni önmagunkat. Hogy soha nem szabad annál lejjebb adni , mint amennyit érünk. Hogy csak is olyan ember mellett érdemes lehorgonyozni , aki a tenyerén hordoz bennünket. Mindig azt mondta, hogy

ő inkább van egyedül, mint egy rossz kapcsolatban.

Sosem szidta a férfiakat, pedig nem jutott ki neki a jóból mellettük, nyilván ebből kifolyólag két férj után felhagyott a társkereséssel és inkább ránk, a családjára koncentrált.  Engem viszont mindig azzal biztatott, hogy megérdemlem a boldogságot.

8. Értékeld , amid van , mert minden nap számít

Erre akkor jöttem rá, hogy mennyire fontos, mikor egyik betegsége követte  a másikat és én minden egyes nap félelemmel ébredtem, hogy talán ma már végleg elveszítettem. Egyszerre felértékelődtek a napok,

 minden pillanata és órája értékes volt, mert vele lehettem, mert kaptunk még időt.

Furcsa, hogy az ember általában csak akkor jön rá milyen értékes valaki vagy valami az életében, mikor az a veszély fenyegeti, hogy elveszítheti , vagy ne adj isten már el is veszítette. Ilyenkor az egyetlen szalmaszál, amibe még kapaszkodni lehet az a remény. Mert az ember az utolsó percig kitartóan reménykedik abban, hogy minden rendben lesz.   

9.  Akkor van vége, mikor feladod 

Legyőztünk együtt több infarktust, szívritmuszavart, elgyengülést, de még a lábamputációja sem gátolhatott meg minket abban, hogy gúnyos fintort adjunk a halálnak. Addig élt, még volt benne életigenlés , még ő is akarta.  92 éves korában aztán belefáradt a kiszolgáltatottságba , belefáradt az életbe. Kértem , hogy ne hagyjon itt , de ő már nem akart tovább élni. Kérte a Jóistent, akiben mindvégig hitt, hogy szólítsa magához. Az pedig egy őszi éjjelen teljesítette utolsó kívánságát. 

10. Az elengedés az élet legnehezebb feladata

Sosem felejtem a napot, mikor édesanyám telefont kapott és elcsukló hangon kérdezett vissza  - Meghalt? 

Szédülés, hányinger, harag , forgott velem a világ. Nem. Ez nem történhetett meg, nem hagyhatott itt. De mégis, megtette, ő elment és én itt maradtam nélküle.Sokáig tartott, mire el tudtam fogadni azt, hogy többé nem lesz velem. Elveszítettem azt az embert , akit édesanyám mellett a világon a legjobban szerettem. A nagymamát, a lelki társam, bánatom gyógyírét, a legértékesebb embert, akit valaha ismertem. Rájöttem, hogy minden baj eltörpül a halál mellett. Mert nincs akkora gond, baj , ami felérhet azzal, ha egy szerettünket elveszítjük.

Ha bármikor is úgy érzem, hogy padlót fogtam és nem tudok felállni, mindig eszembe jut , hogy ez még csak feleannyira sem fáj, mint az, amikor elveszítettem őt. 

Csak remélni tudom, hogy jó helyen van, hogy valahol valahogyan lát engem és büszke rám. Sosem felejtem őt, a szavait és amiket általa -tőle tanultam.  

 


0 Tovább

LélekHatár

blogavatar

Inspiráció, lélek, párkapcsolat, testi - lelki egészség, fejlődés, tudatosság a mindennapokban. Történetek - történések, őszinte sokszínűség egyetlen nő tollából.

Lélekhatár a Facebookon

Utolsó kommentek