Életünk egyre inkább  hasonlít egy felgyorsított filmre, amit ide-oda tekergetünk. Elemezzük a múltat és kutatjuk a jövőt, de közben elfelejtjük megélni a jelent. Kismillió dolgot csinálunk egyszerre: e -mailekre válaszolunk, párhuzamosan a közösségi oldal böngészésével, miközben a háttérben be van kapcsolva a tv vagy rádió, mintegy háttérzajként. Figyelmünket mindeközben megpróbáljuk összpontosítani arra a munkára, amivel már régóta el vagyunk maradva. Miközben minden tevékenységben csak félig vagyunk jelen. De így van ez a kicsi kínai (bármely nemzetnél ugyanígy, csak náluk feltűnőbb) turistáknál is, akik végigszaladnak az összes  látványosságon, s mindent alaposan dokumentálnak kattogó fényképezőgépekkel. Majd otthon végignézik , hogy hol is jártak pontosan. A jelenség megfigyelhető akár koncerteken is, mikor ezrek nézik azt, a telefon képernyőjének videófelvételén keresztül. De vajon miért olyan átkozottul nehéz , jelen lenni a pillanatban? Van rá megoldás ? 

psziché boldogság kutatás

A gondolkodó és megfigyelő én 

Biztosan veled is előfordult már, hogy bármennyire is próbáltál figyelni a beszélgetőpartneredre, minduntalan azon kaptad magad, hogy teljesen máshol járnak a gondolataid - például , hogy mennyi dolgod lesz még, miután hazaérsz. Vagy elindultál valahova autóval és semmire sem emlékeztél az útból. Esetleg megkérdezték, hogy mit csináltál ma, s te csak részleteket tudtál felidézni. Te is tudnál példákat mondani, ugye ? Mindezt a gondolkodó én okozza, aki folyton gondolatokat generál, hiszen ez a dolga. Ő tereli el nagy buzgón a megfigyelő én figyelmét. Ilyenkor szoktuk azt mondani, hogy jajj, olyan szórakozott vagyok, vagy  úgy elgondolkodtam.

A gondolkodó én legtöbbször a múltba vagy a jövőbe repít minket. Siratjuk a múltat, féljük a jövőt, s elfelejtjük a jelent. Minél inkább elkalandoznak a gondolataink, annál kevésbé tudunk koncentrálni az aktuális tevékenységünkre. Ha folyton máshol járnak a gondolataink, akkor csak testileg leszünk jelen, s nem tudunk kapcsolódni még önmagunkhoz sem. 

Kapcsolódás 

Az itt és most tudatos megélése. Kivonni magunkat a múltból és jövőből, csak a jelenre koncentrálva. Mindez a megfigyelő én révén jöhet létre, sajnos azonban az idilli állapot nem tart túl sokáig, mert a gondolkodó én újra támadásba lendül , befolyásoló gondolatok ébresztésével. Úgymond ítélkezik felettünk, s megpróbálja elhitetni velünk , hogy a valóság hamis, csak a gondolataink lehetnek valódiak. Jó hír viszont, hogy a megfigyelő én is folyamatosan képviselteti magát, pusztán meg kell tanulnunk őt életre hívni , a másik énnel szemben . 

Tudatos jelenlét = Boldogság 

Matt Killingsworth amerikai pszichológus szerint, jelentősen boldogabb leszel, ha figyelsz a jelenben történő eseményekre. A professzor legújabb kutatási eredményei szerint, a boldogság nem tárgyaktól és életszínvonaltól függ, sokkal inkább attól, hogy mennyire tudsz jelen lenni az adott pillanatokban. 

Az életszínvonalunk jelentősen emelkedett, gyorsan és könnyedén elérhetünk dolgokat, nagyobb erőfeszítések nélkül. Mondhatnánk, hogy mindenünk megvan, mégsem vagyunk boldogok. De miért ? Ez a kérdés foglalkoztatta a professzort is, mikor kutatni kezdett. 

Kifejlesztett egy olyan alkalmazást, amivel elérhetővé válnak az emberek aktuális kedélyállapotának adatai. Valós időben - célzott kérdések kiküldésével-  képes megfigyelni, hogy mi teszi boldoggá az embereket.

A kutatásban 15. 000   személy vett részt, 18 - 80 év felettiekkel, 80 ország, 86 foglalkozási területről. Az eredmények szerint ,

akkor lehetünk igazán boldogok, ha a jelenre fókuszálunk és nem a múltról vagy a jövőről ábrándozunk. 

De kalandozni jó dolog! - csattanhatnánk fel. Igazunk is van. Valóban örömöt okozhat  szép emlékekről révedezni. A professzor azt mondja azonban, hogy a kutatási eredmények szerint boldogtalanabbak leszünk , ha sokszor elmélázunk . 

Mégpedig azért, mert aktív időnk 30 százalékában járunk gondolataink sűrűjében , ám ezen gondolatok csak ritkán pozitívak. Sokkal többször gondolunk negatív dolgokra, leginkább aggódunk és szorongunk .

A tartósan fenntartható boldogság kulcsa tehát, hogy megpróbálunk tudatosan a jelenben maradni. 

Megértettük tehát, magát a jelenséget, megismertük a kutatási eredményeket és megtudtuk, hogy ha jót akarunk magunknak, akkor maradjunk jelen a pillanatban. Egyetlen kérdés maradt már csak. Mégis hogyan ? - Miközben írtam a cikket, válaszoltam a Facebook üzenetekre, megnéztem az emailjeimet, miközben a tvt is bekapcsoltam háttérzajnak -  A kérdésre a válasz tehát , engem is komolyan érdekelni kezdett. 

A tudatos jelenlét pszichológiája - Mindfulness

Figyelmünk tudatos irányítása a jelenre.

Mikor a hogyan kérdésre kerestem választ, számos bölcsességgel találtam szembe magam. Ilyenek például: 

  • Ne félj a jelentől !
  • Az élet értelmét magunkban kell keresni.
  • Ismerd fel, hogy az élet rövid!
  • Koncentrálj az igazán fontos dolgokra!
  • Fogadd el a környezeted! 

Nos , ezek a magasröptű jó tanácsok remekül hangzanak ugyan, de általában mindannyian tudjuk,  mit kellene tennünk, csak azzal nem vagyunk mindig tisztában, hogy hogyan csináljuk.

Aki tehát, hozzám hasonlóan nem elégszik meg ennyivel , annak ajánlom figyelmébe a téma jeles hazai képviselőjét, Dr. Szondy Mátét . Előadását mindenképpen érdemes megtekinteni, ha választ szeretnénk kapni arra a bizonyos hogyan kérdésre: 

Ha pedig, még mindig kevésnek találjuk az információt, akkor érdemes megismerkednünk a Slow mozgalommal is . Melyet itt érhetünk el. 

Kérdéseinkre a válasz tehát vgételenül egyszerűnek tűnik :

Ha tartósan boldogok akarunk lenni, próbáljunk TUDATOSAN a jelenben élni és arra koncentrálni.

Egyébként meg , ha érdekesnek találtuk a cikket, feltétlen osszuk meg másokkal is, . Ha pedig szeretnénk időben értesülni a legújabb cikkek megjelenéséről, kéretik követni a LélekHatár Facebook oldalát is.