Nem utálom az embereket. Pusztán csak annyi rosszindulattal és számomra érthetetlen magatartási/ viselkedési formával találkoztam már életem során, hogy kikívánkozott belőlem egy ilyen bejegyzés is. Én sem vagyok szent, megvannak a saját hibáim , de van néhány tulajdonság vagy inkább gondolkodásmód , amivel sosem tudtam azonosulni.

Ha már Új év és Új fogadalmak , talán felvehetnénk a listára ezeket a dolgokat is, mint örökre elfelejtendő rossz beidegződéseket. 

 

élettér 10 dolog

10 dolog, amit utálok benned :

1. Kétszínűség 

A legundorítóbb mind közül és semmi értelme. Ha nem kedvelünk valakit, akkor nem keressük a társaságát és kész. Miért kell megjátszani a szimpátiát, ha közben a hátunk közepére sem kívánjuk az illetőt ? Mindenhol fellelhető ez a jelenség, mindannyian láttunk már rá példát életünk során . 

- Jaj de csinos vagy ebben a szoknyában ! 

- Oh,  köszönöm nagyon kedves . 

Majd mikor a hölgyike eltipeg, a társaság összesúg :

- El sem tudom képzelni, hogy mert felvenni egy ilyen ruhát, túl idős már ehhez ... 

Sosem tudtam kétszínűsködni. Inkább felvállalom azt, hogy lesznek, akik nem szeretnek, mint , hogy magamra erőltessek egy hízelgő mosolyt. A mai napig hányingerem van ettől az emberi viselkedéstől.

Különben ki milyen portékákat árúl,
     Azoknak jutalma mind magára hárúl."

2. Nagyképűség

Nem összekeverendő az egészséges önbizalommal. Arra igen is mindenkinek szüksége van, ellenkező esetben szürke kisegérként élhetünk a biztonságos komfort zónánkon belül. Legyünk büszkék arra, akik vagyunk és arra mit elértünk. 

Számomra a nagyképűség/ beképzeltség azt jelenti , ha olyanra verik a nyálukat , amiket nem ők értek el, vagy épp semmijük sincs csak az agyuk helyén tátongó üresség, mégis azt hiszik ők szarták a spanyolviaszt. Már elnézést a trágár megfogalmazás miatt, de gyomorforgató ilyen emberekkel találkozni. 

Kiváló példa erre, mikor kisgyerek az  édesapjától kapta a 2-es szakmunkás bizonyítványért a legújabb Audit, majd azt hiszi ő a legnagyobb király és lenéz mindenkit , aki biciklivel közlekedik. Azért kíváncsi lennék rá , mi lesz velük majd apuci nélkül . 

3. Rosszindulat

Dögöljön meg a szomszéd tehene is.

Tipikus magyar mentalitás. Ha valaki  elér valamit, azt rögtön fröcsögő rosszindulat veheti körbe. Mert ugye ha nekem szar, hát nehogy már másnak meg jó legyen . 

Tudjuk, hogy tudatosan akar bántani, hogy a hiba nem bennünk , hanem benne van , de vigasztal ez engem ? Nem, nem annyira .  Csak  tanácsolni tudom az ilyen embereknek, hogy 

Az első lépés a „rendrakás" legyen lelkünkben és fejünkben egyaránt!

4. Pletykálkodás/Kibeszélés

Egészen ősi dolog ez. Elsősorban a nőkre jellemző. Mindenki csinálja. Sajnos. Szorosan összefügg a kétszínűséggel. Vannak enyhe, viszont egészen durva formái is.  Innen- onnan hallott pletykák alapján, egy számunkra ismeretlen embert megítélni, viszont butaság . Ugyanis fennáll a veszélye annak, hogy amit hallottunk annak a fele sem igaz, így puszta előítéletből nem ismerünk meg egy remek embert. 

A pletyka gyorsabban terjed a fénysebességnél is.

5. Butaság 

Vagy, ahogy mifelénk mondják böszmeség.  A gond ezzel csak annyi, hogy általában olyan emberek nevezik így a másikat, akik az alapműveltség legalsó szintjét sem ütik meg. Viszont

ilyen emberekkel vitába szállni veszedelmes dolog.

Bármit mondasz neki, meg van győződve a saját igazáról, így a hülye mindenképpen te leszel. Tehát egyszerűen sétáljunk el mellettük. Feleslegesen ne vesztegessünk időt és energiát rájuk. 

A buta emberek különös szenvedélyt táplálnak az olyan következtetések iránt, amelyekre a maguk eszével jutottak.

6. Álszent ember 

Mikor a rosszindulatú ember panaszkodik arról, hogy milyen rosszul bánnak vele a többiek. Nos, miért is ? Mert azt kapod vissza, amit adsz ? Idegesítő egy tulajdonság .

7. 'Seggnyalás'

Nos, erre jobb szót még nem találtam. Munkahelyeken találkoztam vele elsősorban, mikor a kedves főnöknek próbáltak meg imponálni, hátha ily módon feljebb kerülhetnek a ranglétrán vagy legalábbis biztosabb lesz a már megszerzett pozíciójuk. 

Aki nem tanul meg nyalni, az a végén szopni fog :)

Lehet azért tartok itt ahol, de képtelen vagyok kedvességet színlelni a jobb hely reményében.

8. Irigység 

Az irigység a középszerűek vallása. Megnyugtatja őket, csillapítja mardosó nyugtalanságukat, és végső soron szétrohasztja a lelküket, mert addig igazolják vele a kapzsiságukat és fukarságukat, amíg már maguk is elhiszik, hogy az jó, és hogy a mennyország kapui csak a magukfajta korcsok előtt nyílnak meg; akik úgy élik le az életüket, hogy semmi nyomot nem hagynak a szánalmas igyekezeten kívül, hogy másokat lehúzzanak, hogy kizárják, sőt ha lehet, tönkretegyék őket; akik puszta létükkel, önmagukkal bizonyítják, milyen szegények lélekben, szellemben és testben. Boldog az, akit a hülyék megugatnak, mert a lelke nem lesz a martalékuk.

/Carlos Ruiz Zafón/

9. Hazugság 

Mindannyian hazudunk. Ki csak füllent kicsit , ki oltári hazugság spirálba keveredik, de mindenki hazudik . 

Megmásítjuk az igazságot, hogy ne bántsuk meg a másikat. Ezzel önmagában nincs is semmi baj. Ha arra a kérdésre, hogy hogy vagy, nem zúdítjuk rá a másikra a világfájdalmunkat, csak annyit mondunk köszönöm jól , bár hazudunk , de megkíméljük a másikat attól, hogy negatív érzéseink befolyásolják az ő jó közérzetét. 

Természetesen ez csak az ismerőseinkre vonatkozik, akikkel az utcán futottunk össze. Egy meghitt beszélgetés során nyugodtan elmondhatjuk a lelkünket nyomasztó érzéseket, gondolatainkat barátunknak, párunknak , annak akiben megbízunk. És az igazi hazugság itt kezdődik. Ha annak nem mondunk igazat  , aki bízik bennünk. 

Nagyon tud fájni, ha a hazugság kiderül és csalódunk abban, akiben megbíztunk. Az elvesztett bizalmat nagyon nehezen vagy talán nem is lehet visszaszerezni. Épp ezért

tiszteljük meg a másikat az őszinteségünkkel, amiért ő is megtisztelt minket a bizalmával. 

10. Önzőség 

Mindenki önző egy kicsit. És ez így is van rendjén. Elvégre saját magunkkal kell együtt élnünk ebben az életben . De vegyük figyelembe, hogy nem csak egyedül élünk a nagyvilágban. Segítsünk, ha tudunk, sosem tudhatjuk nekünk mikor lesz szükségünk segítségre. Ne gázoljunk át másokon, csak, hogy nekünk jobb legyen . 

Empátia emberek! 

Ha olyan reménytelen önzők vagyunk, hogy nem tudunk egy kis örömet sugározni magunk köré és egy kis elismerést juttatni másoknak anélkül, hogy viszonzásképpen ne akarjunk valamit kifacsarni belőlük, ha lelkünk nem különb, mint a savanyú vadalma, akkor elér minket az a kudarc, amelyet nagyon megérdemlünk.

/Dale Carnegie/

Nos,remélem nem ismertél magadra ebből a kis leírásból, ha mégis , akkor sem mondom, hogy változz meg. Légy, aki vagy, viszont kíméld meg embertársaid a rossz beidegződéseidtől.